Amikor az egyszeri szülő eljut a Pedagógiai Szakszolgálathoz - nem a tanítónő küldte, saját maga kérte a vizsgálatot, mert az nem lehet, hogy talpraesett, szorgalmas kilencévese századszor is földhöz vágja a könyvet, amit nagyon el akar olvasni, de már az első mondatba minduntalan beletörik a nyelve, a tanítónő szerint minden rendben van vele, de a hangos olvasásra hármast ad, angolból minden szódolgozatra elégtelent, minden feleletre ötöst, végre megkapja a diagnózist, a betűkódot, most már értő kezekben lesz, előírnak neki iskolai fejlesztő foglalkozást, differenciált számonkérést, értékelést -, de az iskolában a gyerek továbbra sem kap fejlesztést, mert nincsen elég fejlesztőpedagógus, nem adnak rá státuszt, nincsen differenciált számonkérés és értékelés, nem is értik, mi az, maradnak a kudarcok, a könnyek... az mindent elmond a magyar oktatási rendszerről.