A fáraó isteni és emberi lény egyszerre. Az első fáraót Hórusznak, az ég istenének megtestesüléseként tisztelték. Az V. dinasztiától kezdődően a fáraó Ré napisten fiaként volt az élet és a halál ura. Az ókori Egyiptom történetének majdnem háromezer éve alatti harmincegy dinasztia uralkodása során egy dolog volt állandó: a fáraókat a népnek a papok által táplált babonás tudatlansága tartotta hatalmon. A babonás tudatlanságra mindig lehetett és most is lehet birodalmakat alapozni. A lényeg ugyanaz: van a népe által csalhatatlannak tartott legfelső vezető, akit a történelmi folytonosság jegyében nevezhetünk fáraónak is, és van az a nép, amely mindent elhisz a fáraónak, még akkor is, ha az a minden a saját tapasztalataival is ellenkezik.