Hajdu Szabolcs generációjának talán legizgalmasabb alkotója. Noha önmagát színésznek tartja, aki „mellékesen” színházat és filmeket rendez, képíróként sokkal szerteágazóbb a kreativitása és karrierje, már csak azért is, mert képes volt többször megújulni, vagy ha úgy tetszik újra feltalálni önmagát eddigi karrierje során. Számos emblematikus filmtörténeti pillanatot kreált immár, jusson csak eszünkbe A Fehér tenyér vagy akár a Délibáb ambicionizmusa – amíg a finanszírozási rendszer lehetővé tette erejük teljében lévő fiatal tehetségek szárnyalását.