:

„Anya vagy, ne panaszkodj!” – Az anyaság magánya

„Anya vagy, ne panaszkodj!” – Az anyaság magánya

„Anya vagy, ne panaszkodj!” – ezt a címet viseli az ARC kiállítás alkotása, amelynél a Mi Hazánk már kétszer demonstrált, előbb Dúró Dóra ragasztotta át az őszinte szavakat cukorszirupos bájolgással, majd Novák Elődék kerítették körbe közhelyes szlogenekkel az általuk „családellenesnek” titulált plakátot. Nem értették meg a plakát lényegét, vagy csak saját politikai üzeneteik terjesztésére próbálták túszul ejteni azt. Ha beszélünk az anyaság nehézségeiről, azért nem kell sem az alkotónak, sem a szintén felszólított újbudai polgármesternek „bocsánatot kérnie”. Nem ettől születik évről évre kevesebb gyerek (nem is csak nálunk, minden elöregedő társadalomban), és leginkább az a családellenes, ha ezekről hallgatni kell. Amiről nem beszélünk, attól még létezik, és ha tabusítjuk erről az érzékeny időszakról folyó közbeszédet, azzal csak azt érjük el, hogy egyre többen érzik magukat elnémítva, érvénytelenítve, láthatatlannak.