Tévérendezőként nyugodalmasan lehet távozni ebből a világból. Nincs könnyfacsarásra késztető gyász, nem helyeződik nyomás a sajtóra, hogy minél gyorsabban készüljenek el a gyönyörű nekrológok, nem kell műsorváltozást csinálni a tévécsatornáknál, és hetekig nyomatni az életmű legjobb darabjait. A tévérendezőt nem bálványozzák, nem „nagy ember”, művész, de mégsem az.