Előfordulhat az ember életében, hogy olyan eseményt él át, amelyről azonnal sejti: bevonul a történelembe. Ilyen lehetett 1956, a csehszlovákiai bársonyos forradalom, vagy Ceausescu megbuktatásának napjai. De léteznek olyan, elsőre kevésbé feltűnő mozzanatok, amelyek történelmi változás előfutárai. Közéjük sorolható az Európai Parlament múlt heti strasbourgi ülése. Az esemény valaminek a kezdete lehetett. Látott már heves vitákat az EP, olyat is, amikor annak főszereplője a soros uniós elnök, hivatalban lévő miniszterelnök volt: 2003 júliusában Silvio Berlusconi akkori olasz kormányfő nem éppen úriembermódon ment neki Martin Schulznak, az EP akkori elnökének, aki a „Lovag” sértéseire azt mondta: a fasizmus áldozatai iránt érzett tisztelete miatt inkább nem kommentálja az olasz kormányfő szavait.