Kevés elvontabb fogalom létezik a politikában annál a nemzeti egységnél, amelynek a megóvását az alkotmány a köztársasági elnök feladatául rendelte. Sulyok Tamás ráadásul többszörösen is szerencsétlen időpontban érkezett ennek a feladatnak a teljesítésére. Egyrészt az elnöki pozíció tekintélye – egyáltalán nem függetlenül sem a mindenkori elnöknek strómanszerepet szánó Orbán Viktortól, sem Sulyok elődeitől vagy magától a jelenlegi elnöktől – sosem látott mélységben van (csak azért nem a mélyponton, mert a jelek szerint mindig van lejjebb). Másrészt pedig Sulyok Tamás egy olyan pártot képvisel közéleti pályafutása kezdeteitől, amely hatalomra kerülve kormányprogramot csinált a nemzeti egység felszámolásából. Aki itt él 2010 óta, pontosan fel tudja idézni, hogyan bélyegezték meg és rekesztették ki a jogegyenlőségből – ironikus módon a nemzeti együttműködés nevében – a lecsalózott rokkantnyugdíjasokat, a romákat, a nőket, a szexuális kisebbségeket, a nem kollaboráns egyházak híveit, az ellenzéki szavazókat.