Tudom, páran jönnek majd az öregúrról, aki nem érti, de a minap megejtett kijelentései, miszerint “nem érdekel az új Dűne, az új Ripley, az új Shogun” mögött az van, hogy inkább új dolgokon munkálkodjanak az emberek. Az az igazság, hogy ezzel valamennyire egyet tudok érteni, hiába sikerültek jól pont az emlegetettek (nyilván azért hozzák fel pont ezeket neki).

Mindezt azon a héten, amikor azt halljuk, hogy Fincher elvileg a Squid Game amerikai változatával fog eltűnni hosszú hónapokra, amikor az eredeti is kurvajó, és szépen van fényképezve is.

Szóval Tarantino a The Bret Easton Ellis podcastban (akinek épp újabb változatát csinálják az American Psycho könyvének…):

I saw [David Lynch’s] Dune a couple of times. I don’t need to see that story again. I don’t need to see spice worms. I don’t need to see a movie that says the word ‘Spice’ so dramatically.

It’s one after another of this remake, and that remake. People ask ‘have you seen Dune? Have you seen Ripley? Have you seen Shogun?’ And I’m like ‘no, no, no, no.’ There’s six or seven Ripley books, if you do one again, why are you doing the same one that they’ve done twice already? I’ve seen that story twice before, and I didn’t really like it in either version, so I’m not really interested in seeing it a third time. If you did another story, that would be interesting enough to give it a shot anyway.

I saw Shōgun in the ‘80s. I watched all 13 hours. I’m good. I don’t need to see that story again, I don’t care how they do it. I don’t care if they take me and put me in ancient Japan in a time machine. I don’t care, I’ve seen the story.