A legújabb számítások szerint az alfa Centauri rendszerből kilökődött anyag egyenesen a Föld felé áramolhat.

Nagy látómezejű felvétel a déli féltekéről látszó Tejútról. Középen látjuk a Dél Keresztjét (Crux), a kép bal felén látszó fényes, sárgás-fehér csillag az Alfa Centauri, ami valójában egy hármascsillag. A rendszeréből kibocsátott anyag eljuthat (vagy akár már el is jutott) a Naprendszerig. (Akira Fujii)

Még jó sokáig várat magára, hogy űreszközt küldjünk akár csak a legközelebbi csillagrendszerig is, ha egyáltalán valaha lehetséges lesz… De mi van akkor, ha egy rendszerből, mondjuk az alfa Centauriéból származó anyag elszáguldana a Föld mellett, és így tanulmányozhatóvá válna? Cole Gregg (University of Western Ontario) bolygókutató szerint ez nem is olyan elképzelhetetlen.

A kutató kiszámította, hogy milyen sors vár a Földtől 4,3 fényévre lévő alfa Centauri rendszerből kilökődött objektumokra, amelyek évmilliókig kóborolnak a Tejútrendszerben. Galaxisunk egyszerűsített modelljét használva arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az anyag egy kis hányada, 0,03 százaléka elérheti a Naprendszert, és ráadásul fel is ismerhető, hogy ebből a közeli rendszerből származik. Gregg az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) Bolygótudományi Szakosztályának boise-i találkozóján számolt be a következtetéseiről.

Ezidáig mindössze két égitestről állapították meg a pályájuk alapján, hogy a csillagközi térből származnak: a 2017-ben felfedezett 1I/ʻOumuamuáról és a 2019-es 2I/Borisovról. Gregg szerint azonban ezeknek a pályáját lehetetlen visszavezetni egyetlen csillagrendszerig. „Ha a sebesség és a haladási irány akár a legkisebb mértékben is eltér a feltételezettől, több millió vagy százmillió év elmúltával nagyon nagynak adódik az a terület, ahonnan származhatnak.” – jegyzi meg.

A kutató inkább a másik végéről nyúlt a problémához: azt számította ki, merre járnának azok az égitestek, amelyek egy ismert közeli csillagrendszerből véletlenszerű irányokba repülnek ki. Az alfa Centauri esetében a kilökődést a rendszerben fellépő gravitációs hatások válthatják ki (emlékeztetőül: az alfa Cen rendszerében két Naphoz hasonló csillag szorosabb párt alkot, tőlük távolabb pedig egy vörös törpecsillag kering; ez utóbbi a Proxima, a legközelebbi csillag a Naphoz).

Egy hipotetikus csillagközi meteoroid-áramlás pályája az Alfa Centauriból történt kilökődést követő 185 millió év után. (Cole Gregg)

„Tudjuk, hogy a csillagrendszerek anyagot löknek ki magukból.” – mondja Gregg. „Ez a legapróbb szemcséktől akár a kilométeres méretű égitestekig, például üstökösökig és kisbolygókig bármi lehet.” Ezek mindegyike továbbra is a Tejútrendszer központja körül keringene, akárcsak az alfa Centauri és a Naprendszer.

Gregg a kisebb sebességű égitestek mozgását modellezte le, amelyek közel maradnak a csillagrendszerükhöz. „Egy olyan folyamaton mennek keresztül, amelyet keringési nyírásnak (orbital shear) nevezünk. Ennek következtében egyfajta áramlássá oszlanak szét.” – magyarázza Gregg. „Nagyon hasonlóak a keringési sebességeik és pályaadataik.” Amikor az áramlat a tagjait a Föld közelében észlelik, ezek a tulajdonságok felfedhetik, hogy hova tartoznak, honnan erednek.

„Gregg ötlete nagyon érdekes, utat nyit a további vizsgálatoknak.” – mondja Maria Hajduková (Szlovák Tudományos Akadémia), aki nem vett részt a kutatásban. „Ésszerű azt feltételezni, hogy egy másik rendszerből származó meteoroid-áramlás hozzájárulhat ahhoz az anyaghoz, amit a Naprendszerben megfigyelhetünk. De minden előrejelzésnek figyelembe kel vennie az áramlat szóródását és részecskéinek élettartamát is.”

Gregg a továbbiakban ezt tervezi tanulmányozni a Tejútrendszer részletesebb modelljének segítségével. Számításba fogja venni, hogy milyen hatással van a csillagközi környezet az Alfa Centauriból származó anyagra, hogy lássuk, milyen méretű égitestekre számíthatunk. „Kaphatunk egy becslést arra vonatkozóan, hogy az apró szemcsék túlélhették-e az utazást, és láthatjuk-e őket meteorként, vagy inkább nagyobb égitestekről van szó, amelyeket nagyobb valószínűséggel észlelhetünk távcsöves megfigyelő programokkal.” – mondja.

Bármilyen idegen égitestről is van szó, a csillagászoknak figyelembe kell venniük, hogy érkezésük után a Nap és a Föld gravitációja mennyiben változtatta meg a pályájukat. Csak azután határozhatják meg, hogy az eredeti pályájuk alapján az alfa Centaurihoz tartoznak-e.

Egy ilyen égitest tényleges felfedezése Maria Hajduková szerint is nagyon izgalmas lenne. „Ha találnánk az alfa Centauriból származó meteorokat, információhoz jutnánk arról a rendszerről, amelyből származnak.”

„Érdekes szempont például, hogy ebben a csillagközi anyagban lehet-e prebiotikus anyag, ahogy a kondritikus naprendszerbeli anyagban.” – teszi hozzá. „Ennek jelentős következményei lennének az élet kialakulásának lehetőségeire vonatkozóan galaktikus szomszédságunkban.”

Gregg hangsúlyozza, hogy ez még csak előzetes eredmény. „Még nem állunk készen arra, hogy biztosan kijelentsük, van olyan anyag, ami az alfa Centauriból származik, és áthalad a Naprendszeren.” – figyelmeztet. „Jelenleg annyit mondhatunk, hogy ennek megvan a lehetősége.”

Cole Gregg előadásának vázlata ide kattintva érhető el.

Forrás: Sky & Telescope