A jogállamiságot nélkü­löző, a fékek és ellensúlyok (egyes politológusok szerint egyensúlyok) rendszerét kiiktató NER-korszak 14. évében páratlan esemény történt. A demokrácia alapvető szabályait követve leváltották a kormányfő legfontosabb gazdasági kulcsemberét, Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) 24 esztendeje regnáló elnökét. A döntés olyannyira váratlan volt, hogy az elnök a bukását megelőző napokban még a Karmelitában járt, ahol Orbán Viktorral közösen felvázolták gazdaságstratégiai elképzelésüket, amelynek lényege az a minden kül- és belhoni közgazdász által tévesnek tartott álláspont, miszerint „a gazdasági semlegesség biztosításával nyílik lehetőség arra, hogy 2025-ben elérhető legyen a 3–6 százalék közötti gazdasági növekedés”. Jelek szerint a nagy taktikusnak tartott miniszterelnökben sem merült fel annak az esélye, hogy az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv 21 pontját már nem a megbeszélésükkor még az MKIK élén álló Parragh László szolgalelkű támogatásával fogja megvalósítani.