Ma már nehéz elképzelni, hogy évtizedekkel ezelõtt Magyarországon milyen csodálatos, fehérbe borult tájak köszöntöttek minket évrõl évre. Olyan telek voltak ezek, amik szinte a mesék világából léptek elõ: az utcákat vastagon beborította a hó, és ha megindultunk egy délutáni sétára, bokáig süllyedtünk bele a fehér takaróba. Ez az idõszak nemcsak a természet csodájáról, de az önfeledt gyerekkorról is szólt.