Elszigetelt galaxist fedezett fel egy kutatócsoport, amely apró mérete és izolált helyzete miatt a Hedgehog (Sündisznó) becenevet kapta. Mivel a legközelebbi galaxiscsoporttól is 5,5 millió fényév távolságra van, és csillagok sem születnek benne, ritkaságnak számít a törpegalaxisok között.

A Hubble-űrtávcső felvétele az UGCA 307 jelű, tőlünk 26 millió fényévre lévő törpegalaxisról. (ESA/Hubble & NASA, R. Tully)

A törpegalaxisok a Világegyetem leggyakoribb galaxistípusát alkotják. Csillagaik száma legfeljebb 1%-a Tejútrendszerének, így ezeket a törékeny galaxisokat nagyobb társaik gravitációja könnyedén szétzúzhatja. Egy ilyen kölcsönhatás csillagáramokra szaggathatja a törpegalaxist, vagy egyszerűen leállíthatja benne a csillagszületést.

A Messier 63 halvány, hurokszerű csillagáramát kiemeli a galaxis testét körülvevő térrészről készített inverz felvétel. A kutatók szerint ez is egy szétzúzott törpegalaxis. (Giuseppe Donatiello / Michele Trungadi)

Mivel az elszigetelt törpegalaxisok távol vannak nagyobb társaiktól, általában csillagkeletkezés zajlik bennük: csak 0,06%-ukról mondható el, hogy nincsenek bennük fiatal csillagok. Amikor egy szunnyadó törpegalaxist más csillagvárosoktól távol fedeznek fel, a csillagászok igyekeznek megtudni, hogy miért nem születnek benne csillagok.

A Princeton Egyetem kutatócsoportja Jiaxuan Li vezetésével az NGC 5068 jelű csillagváros körül keringő törpegalaxisokat keresett, amikor felfedezte a dw1322m2053 jelű apró galaxist. Az eredetileg az NGC 5068 szomszédjának tartott dw1322m2053 foltos megjelenése arra utalt, hogy sokkal közelebb van hozzánk – elég közel ahhoz, hogy benne a csillagok és csillaghalmazok szabálytalan eloszlása éppen felismerhető legyen.

A kutatók a 6,5 méteres Magellan-Baade teleszkóppal végeztek megfigyeléseket a törpegalaxisról, és a felszíni fényességeloszlás vizsgálatával megbecsülték a távolságát. A módszer azon alapul, hogy a galaxisok felszíne nem egységes fényességű, és a fényesség-eltérések a közelebbi galaxisokban jobban láthatóak, mint a távolabbiakban. A felszíni fényesség képpontonkénti változásának kiszámításával a kutatók megállapították, hogy a dw1322m2053 sokkal közelebb van, mint eredetileg gondolták: a távolsága tőlünk csupán 7,8 millió fényév.

A dw1322m2053 jelű, fantázianevén Sündisznó galaxisról készült három felvétel. A csillagváros a látható és a közeli infravörös tartományban is észlelhető (baloldali és középső kép), ultraibolya tartományban azonban nem (jobboldali kép). (Li et al. 2024)

A törpegalaxis környezetének vizsgálata egy becenevet is szerzett az égitestnek: Sündisznó. Névrokonához hasonlóan ő is apró és magányos: 3,3 millió fényéves környezetében nincs egyetlen galaxis sem, a legközelebbi galaxishalmaz pedig 5,5 millió fényévre van tőle, így a legelszigeteltebb törpegalaxis, amit ismerünk.

A Sündisznó nem csak izolált helyzete miatt érdekes, hanem azért is, mert nem születnek benne új csillagok. Színe vöröses, és nincsenek benne közvetlenül látható csillagkeletkezési régiók vagy sötét porsávok, amelyek fiatal csillagokat rejthetnének. Az ultraibolya sugárzás hiánya, amint az archív adatokban is látszik, arra utal, hogy a galaxisban az elmúlt 100 millió évben nem születtek új csillagok. Vajon miért?

A törpegalaxis környezete. A legközelebbi szomszédait narancssárga szín, míg a galaxiscsoportok viriális sugarait a lila körök jelölik. (Li et al. 2024)

A kutatók szerint a Sündisznó közel haladhatott el egy galaxiscsoport mellett, és az megfosztotta a csillagkeletkezéshez szükséges gáztól, mielőtt a távoli űrbe száműzte. Figyelembe véve a hozzá legközelebbi galaxiscsoport, a Centaurus A távolságát és a Sündisznó csillagainak korát, a kutatók szerint ez egy lehetséges forgatókönyv, de sokkal pontosabban meg kell becsülnünk a törpegalaxis korát ahhoz, hogy alaposabban mérlegeljük ezt a lehetőséget.

Lehetséges egy sokkal egyszerűbb magyarázat is: a Sündisznó csillagainak össztömege mindössze 631 ezer naptömeg, ami azt jelenti, hogy még törpegalaxishoz mérten is kicsinek számít. Egy ilyen kis galaxis esetében számos okból leállhat a csillagkeletkezés, többek között úgy, hogy áthalad egy intergalaktikus gázfelhőn, vagy egyszerűen elfújja a saját csillagképző gázát. A jövőbeni megfigyelések segíthetnek majd megtudnunk, hogy miért vonult téli álomra a Sündisznó.

Az eredményeket ismertető tanulmány a The Astrophysical Journal Letters című lapban jelent meg.

Forrás: AAS Nova