Amikor a hazai szereplők uniós érdekérvényesítő tevékenységéről esik szó, leggyakrabban a kormány uniós érdekérvényesítésére gondolunk. Természetesen a legtöbb kérdésben a kormány tud a leghatékonyabban fellépni a hazai érdekek érvényesítésében, hiszen rendelkezésére állnak azok az eszközök (szakembergárda, nemzetközi kapcsolati háló), amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a magyar érdekek becsatornázódjanak az uniós döntéshozatalba. Ugyanakkor – különösen az utóbbi néhány évtizedben – számos más szereplő (civil, üzleti, multinacionális szervezet, települési és területi önkormányzat) jelent meg közvetlenül a nemzetközi térben. Nemzetközi kapcsolatrendszereik révén az önkormányzatok világszerte kiterjesztik mozgásterüket, tanulnak egymástól, átveszik egymás jó gyakorlatait, közpolitikai modelleket cserélnek. Ráadásul a nemzeti szint alatti szereplők érdekrendszere és értékválasztása nem feltétlenül esik egybe a kormányéval, mint ahogy azt láthattuk Budapest Ukrajnával kapcsolatos városdiplomáciai tevékenysége vagy a Szabad Városok Szövetségének a városok által közvetlenül elérhető uniós források növeléséért folytatott fellépése kapcsán.