Az Orbán-rendszer gazdasági mechanizmusa, gazdasági szerkezete és gazdaságpolitikája egyaránt zsákutcában van. Gazdasági mechanizmusa piac- és versenyellenes, veszélyes a tulajdon biztonságára. A központosított állami politika az irányadó tulajdonosi kör magánérdekei által vezérelt, egyedi privilégiumok és büntetések mechanizmusa. Gazdasági szerkezete az állam erőszakos politikai beavatkozásával kialakított versenyképtelen, alacsony termelékenységű, képzetlen munkaerőre épülő, energiaéhes torz szerkezet, amelyet meg nem térülő állami presztízsberuházások és kalandor új iparosítási hullám jellemez. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikái – unortodox, magas nyomású, kanyarban előző, „semleges” – egyrészt a pro-ciklikus, erőltetett fiskális, monetáris és jövedelempolitikai növekedéssel kiváltott inflációs gazdasághoz, másrészt zsákutcás növekedési pályához vezettek. Ebben a mechanizmusban, ezzel a szerkezettel, ilyen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai irányváltásokkal sújtva a magyar gazdaságnak nincs kiútja a dilettantizmus teremtette káoszból. Az Orbán-rendszer elvesztegette az elmúlt másfél évtizedet. Elpazarolta és ellopta a magyar társadalom jólétéhez, a megfelelő gazdaságszerkezet, jog- és intézményrendszer kialakításához szükséges, a magasabb termelékenység és versenyképesség megteremtését segítő európai forrásokat. A magyar gazdaság mind potenciális lehetőségeihez, mind a térség gazdaságaihoz képest rosszul teljesít.