Akkor magunktól is tudtuk, de az azt megelőző évben lépten-nyomon értésünkre adták tanáraink, hogy valami más, valami sokkal komolyabb veszi kezdetét az általános iskolában, amikor belépünk a felső tagozatosok közé. Eljött a szeptember, és megszeppenten ültünk új termünkben, vártuk az új osztályfőnököt, akit megelőzött a híre. Ez minden esetben így történt volna, mert a diák kíváncsi, milyen tanár és ember leendő osztályfőnöke. Felsőbb évesektől érdeklődtünk, és mindenfelől rossz híreket kaptunk. Megszeppentségünkben ez leg­alább annyira közrejátszott, mint attól a sok újdonságtól való félelem, amivel akarva-akaratlanul együtt jár az ötödik osztály elkezdése. Tömegével jönnek az új tantárgyak, az új tanárok, s vele a gyerekben lakó félelem, hogy a megnövekedett elvárásoknak hogyan leszünk képesek megfelelni. Mindezt részben magyarázza, hogy abban a korban – valamikor az 1970-es évek végén jártunk – nem az önbizalmat erősítette az oktatás és annak egész rendszere a diákokban.