A NASA James Webb-űrtávcsövének egyik új felvételén a széles karimájú mexikói kalapról elnevezett Sombrero-galaxis sokkal inkább egy céltáblára hasonlít, mint fejfedőre.

A közeli infravörös tartományban a Sombrero-galaxisról (M104) készített képen egy sima belső korong tűnik fel, szemben a látható tartományban készült felvételeken ragyogó izzó maggal. A Webb MIRI műszerének kiváló felbontása lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a külső gyűrű részleteit is, így láthatjuk, hogy a Világegyetem égitesteinek egyik építőköve, a por miként oszlik el rajta. A galaxis külső gyűrűje, ami a Spitzer-űrtávcső felvételén még simának tűnt, most először fedi fel infravörös tartományban a benne rejtőzködő bonyolult csomókat.

A Webb-űrtávcső MIRI műszerének felvétele a Sombrero-galaxisról. (NASA, ESA, CSA, STScI)

A kutatók szerint a csomós porban a MIRI széntartalmú molekulákat, úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogéneket detektált, és ez fiatal csillagképző régiók jelenlétére utalhat. Ellentétben azonban a Webbel tanulmányozott más galaxisokkal, köztük az M82-vel, ahol tízszer annyi csillag születik, mint a Tejútrendszerben, a Sombrero-galaxis nem nevezhető a csillagszületés melegágyának. A galaxis gyűrűi évente egy naptömegnél kevesebb csillagot termelnek, szemben a Tejútrendszerrel, ahol nagyjából két naptömegnyi csillag keletkezik ennyi idő alatt.

Még a központjában lévő szupernagy tömegű fekte lyuk, vagyis az aktív galaxismag is meglehetősen békés, pedig 9 milliárd naptömeggel bír. Kis fényességű aktív galaxismagnak számít, amely lassan falatozza a galaxisból beáramló anyagot, miközben egy fényes, viszonylag kicsi plazmasugarat bocsát ki.

Az M104 a James Webb infravörös kamerájával (felül) és a Hubble-űrtávcső optikai műszerével (alul).

A Sombrero-galaxisban nagyjából 2000 gömbhalmaz található. Ezek több százezer idős csillag csoportosulásai, amelyeket a gravitáció tart össze. Az ilyen rendszerek egyfajta laboratóriumként szolgálnak a csillagászok számára: az egy rendszeren belüli több ezer azonos korú, de eltérő tömegű és tulajdonságú csillag remek összehasonlítási lehetőséget teremt.

A MIRI felvételének hátterét a legkülönbözőbb formájú és színű galaxisok töltik ki. Színük a tulajdonságaikról árulkodik, például arról, hogy milyen messze vannak tőlünk. A Szűz (Virgo) csillagképben látszó Sombrero-galaxis körülbelül 30 millió fényévre van a Földtől.

Az ehhez hasonló lenyűgöző felvételek készítése, valamint az exobolygókkal, galaxisokkal, csillagkeletkezéssel és saját Naprendszerünkkel kapcsolatos felfedezések még csak most kezdődnek. A kutatók nemrég a világ különböző tájairól pályáztak a Webb 2025 júliusában kezdődő negyedik évének távcsőidejére. Hatalmas az érdeklődés. A 2024. október 15-i határidőig rekordszámú, 2377 pályázatot nyújtottak be mintegy 78 ezer óra észlelési időre. Ez azt jelenti, hogy a túljelentkezés kilencszeres. A pályázatok a tudományos témák széles skáláját fedik le. A legnépszerűbb a távoli galaxisok kutatása, ezt követi az exobolygók légköre, a csillagok és csillagpopulációk, majd az exobolygó-rendszerek. A kiválasztott pályázatokról 2025 márciusában nyújtanak majd tájékoztatást.

Forrás: Webb Space Telescope