Beköszöntött a téli napforduló és az ilyenkor szokásos szolárgráf-szüret. Lyukkamera, benne fotópapírral, fél év expozíció – az eredmény napívek sokasága, melyeken szépen kirajzolódnak a borult és a derült időszakok. Feltéve, ha nem ázott be a szolárgráf-kamera, vagy nem érte más baleset…

A Polaris Csillagvizsgáló villámhárítójára három szolárgráf-kamerát is kihelyeztünk a nyári napfordulókor abban a reményben, hogy sikerül megörökíteni innen a kupolát és az égboltunkon csíkokat húzó Napunkat. A siker csak részleges, az egyik kamera beázott, tönkrement benne a fotópapír, a másikba fordítva került bele a fotópapír, a harmadik viszont jól sikerült, látható a Nap félévi égi pályafutása, a Hármashatár-hegy vonulata, és még a kupola is felsejlik a képen.

A jobb oldali felvétel a Polaristól légvonalban 44 km-re levő MCSE Csillagtanyáról, egyesületi észlelőbázisunkról készült. A nappálya-sor ezen a képen kevésbé „púpos”, mert nem a napforduló idején, hanem jóval később, augusztus 29-én helyeztük ki. A képen jól látható a betonozott észlelőplacc a kupolával, egyértelmű, hogy merre járunk. Az égen ott húzódnak a „napcsíkok”, figyeljük meg, hogy mindkét felvételen két hosszabb borult időszak is megfigyelhető – a két észlelőhely borultságában-derültségében nincs nagy különbség. A bal oldali (Polaris) kép egy régi kamerával készült (még a tíz évvel ezelőtti Országos Szolárgráf Akcióból maradt), a jobb oldali pedig a Czinder-féle Bomba-szolárgráffal.

Egyik felvétel se tökéletes, a bal oldalin homályosodás takarja a napívek bal oldalát, a jobb oldali képen pedig valamilyen belső tükröződés hozott létre „szellemképet”. De épp ettől szép és érdekes ez a műfaj: soha nem let tudni, milyen lesz a végeredmény. Mi mindenesetre már nagyon várjuk a 2025-ös nyári napfordulót, amikor ismét beszedhetjük a kamerákat.

Végezetül minden kedves Olvasónknak és szolárgráf-kihelyezőnek áldott karácsonyt kívánunk: Kiss Bence, Mizser Attila és Molnár Péter.