a hóhér unokahúgaverset készül írnia kivégzésről, a hóhérigyekszik eltüntetnia testébe tapadtemlékeket,annak a másik testnekaz utolsó rángásait, a vízmeleg, a szappan illatos,süt a nap, ilyenkora kertben esznekbérlete van az operába,péntek délutánonkéntkönyvtárba jár, a tükör előttül a hóhér unokahúga,a tükörben tavaszi virág,innentől más ember leszek,gondolta a hóhér, perszemár nem sok vana nyugdíjig, évente néhánykivégzéscetlit hagyott a hóhéra hűtőn, melegítsd mega vacsora melegét,a hóhér unokahúgaelmosolyodott, viccesekezek a nyelvi megformáltságok,aztán a meleg húsba szúrtaa villát, levágott a késselegy darabot, elmostaa bögrét, a tányért,az evőeszközöket, letöröltea bárdról a vértdélceg termetébebele lehetne szeretni,és a hóhér unokahúgabele is szeretett, mikorlesz a kivégzés, kérdeztenagybátyjától, vasárnaphajnalban, mondtaa hóhér, de a templombanidőben ott leszekdologtalan hóhér heveraz akasztófa árnyékában,a holttestetmár elszállította egy másikfizetett állami alkalmazott,a dolgok nevevisszahúzódik, felhő, szél,virág, a távolban mintha hócsillanna a csúcsokon,a hóhér unokahúga a tükörpókhálószerű repedésébe ejtia szemét,vágyik a lélek a rendredörög az ég, siratjaholnemvolt gyermekét,átalussza a hóhérunokahúga a kivégzésreggelét, a szobábanrengeteg tükör, nem islátja a dolgokat,csak a dolgok tükörképét,test és vér az udvaron,kenyér és bor az asztalon,elmossa az idő lábnyomáta didaktikus esőeltéveszti az időaz örökkévalóságlábnyomát, belelépa sárba, pedig a sár nemörökkévaló, ezt a versetírta a hóhér unokahúgaa kivégzés reggelén,víz és vér, valahollennie kellenea versben testnedvektőltocsogó megváltásnak is