Francia manikűrjén szétkenődik a vér. Szerencse, hogy meghalt az anyja, ha itt lenne, rácsapna a kezére, ne kapard, mondaná, és ő abbahagyná, pedig jó kaparni. Bekapja az ujját, mint a kisbabák, kisbaba akar lenni, akkor nem kellene itt állnia menyasszonyi ruhában, véres francia manikűrrel, és azt hazudnia, hogy szerelmes. Negyedóra és kimondja az igent, nem akarja kimondani, mégis kimondja. Most már mindegy. Illetve nem most lett mindegy, hanem már nagyon régen, amikor Ádám elhagyta azért a balerináért. Imrének azt hazudja, utálja a színházat, nem is hazudja, tényleg utálja, utál mindent, ami színház, tánc, balerina, de Imrét ez nem zavarja, viszi helyette moziba, étterembe, külföldi nyaralásra. Szerencsés vagy, mondják, milyen figyelmes az Imre, milyen kedves, igazi férjalapanyag, jó apa lesz belőle. Azt hazudja, Imre szerinte is fantasztikus, pedig Imre kurvára nem fantasztikus, Imre semmilyen, és ő nem szereti, ő Ádámot szereti, aki elhagyta, soha nem is fog mást szeretni, és ha Ádám nincs, akkor tök mindegy, akkor jó Imre, vagy akárki más.Vérzik az ujja, szopogatja, majdnem olyan megnyugtató, mint kaparni. Első pillantás. Imre lélegzete eláll, jó lenne, ha igaziból elállna neki, ha megfulladna. Imre szájra puszit ad, vigyáz a sminkre, kimegy. Öt perc. Kiposztolta Facebookra, hogy ma lesz az esküvője, nem azért, mert boldog, hanem hogy Ádám megállítsa, botrányt csináljon, könyörögjön, ne menjen hozzá Imréhez. Ég a szeme, sírni fog, azt hiszik majd, meghatódott, pedig csak sajnálja magát. Imre tényleg rohadt figyelmes, kávét csinál meg virágot hoz, érdeklődik, milyen napja volt. Nem érti, hogy ő nem szereti, ha valaki érdeklődik, nem szeret mesélni magáról, a napjáról, semmiről. Nyílik az ajtó, belekarol az apjába, elindul a pám-pám-pá-pám. Választhattak volna más zenét, nem számít, mire vonul be, nem számít semmi, csak Ádám, odaképzeli Imre helyére, állatmód csókolóznak, Ádám leszarja, elkenődik-e a smink. Műanyag szirmok a talpa alatt, elszaladna, el akar szaladni, el fog szaladni, vérzik az ujja, véres a csokor, a ruha, folyik a vér Imre felé, véres a pap, a templom, vérben úszik a násznép, szól a pám-pám-pá-pám, valami placcsan a vértócsában és dobog.