Olyan durva, vagy épp szomorú, hogy régen el voltunk kényeztetve a Konklávéhoz hasonló felnőtt, komoly és “drágább” pop thrillerekkel, de nem becsültük meg. Most viszont nagyjából friss levegő volt ez is, ahogy a Juror #2 nemrég.

A történet a pápa halálával kezd, és a cím alapján meglepő módon a konklávéról szól, avagy az új pápa kiválasztásáról. Ezt vezeti a Ralph Fiennes által alakított, hitében nem 100%-ig biztos bíboros, aki bele is kerül a hatalmi játszmák közepébe, hiszen vannak törekvők és esélyesek arra a címre, amire igyekeznek olyat választani, aki nem akarja a hatalmat.

Mindez ugye a külvilágtól elzárva történik, így a bíborosnak a titkok felfedésére csak kevés információ alapján történő “nyomozás” áll rendelkezésére. Érdekes amúgy, hogy van vallási felhangja is az egésznek, végig hangsúlyozva valamit, és főleg a végét tekintve, ellenben közben tényleg egy fordulatokkal teli thriller pár emberről, akik hatalomra törnek, és az ezzel foglalkozó nyomozó “utazásával”.

Mindez tényleg teljesen régimódi thrilleresen kerül elénk Edward Berger (All Quiet on the Western Front 2022) rendezésében, aki nem kacsint ki a nézőre, hanem teljesen komoran merül el a zsánerben, ezzel is erősítve a régi idők hangulatát. Semmi pörgés nincs itt, hiába van 20 percenként valami fordulat mégis mindennek van ideje lélegezni, ami alatt az alakításokat is értem,.

Ami egyértelműen kiemelkedő, az az összeszedett színészek teljesítménye a rendező keze alatt. Ralph Fiennes – Stanley Tucci – John Lithgow – Isabella Rossellini remekel, és ha a film alatt nem esik le pár döntésükből egyértelműen, azért a Golden Globes gála alatti mosolyokat elnézve ők is tudták, hogy nem új dráma mesterművet tettek az asztalra, amit vérkomolyan kell venni, szemben talán a a rendező és rendezés merevségével.

Igazából szinte már biztos, hogy Oscar jelölt lesz a Conclave, bár amikor néztem pár hete, akkor ez még nem volt ilyen egyértelmű, de ennek fényében is tartom, hogy valami plusz hiányzott. Ettől még remek szórakozás, kicsit talán több is, de…