A C/2024 G3 (ATLAS) üstökös 2025. január 13-án éri el napközelségét és már előtte olyan fényes volt, hogy a hajnali szürkületben észlelhető. Azonban legnagyobb fényessége időszakában túl közel lesz a Naphoz, ami nagyon megnehezíti a megfigyelését.

A C/2024 G3 (ATLAS) üstököst 2024. április 5-én fedezte fel Tyler Linder az ATLAS Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) égboltfelmérő program Chilében, az El Sauce Obszervatóriumban. Az ATLAS program a Földre ütközési veszélyt jelentő kis égitestek (kisbolygók és üstökösök) keresésére irányul. Az El Sauce obszervatóriumban van egy 50 cm-es f/2 Wright-Schmidt teleszkóp olyan CCD-detektorokkal, amelyeknek 7,4 fok látómezejük van. A chilei megfigyelőhelyről a déli égbolton a halvány kisbolygók és üstökösök felfedezése és követése válik lehetővé egy ilyen műszerrel.

A C/2024 G3 üstökös felfedezésekor a látszó fényessége 19 magnitúdó volt, és a déli égbolton a Paradicsommadár (Apus, röv. Aps) csillagkép csillagai között látszott, ekkor a Naptól még messze, 4,65 CSE-re, a Földtől 4,40 CSE-re járt.

A NASA JPL pályaszámítása szerint a C/2023 G3 üstökös pályája hiperbola, excentricitása közel 1,00003. Az üstökös pályasíkja 116,85 fokos szögben hajlik a földpálya (ekliptika) síkjához képest, vagyis a két sík szinte egymásra merőleges. Az üstökös keringési iránya retrográd, vagyis a nagybolygók keringési irányával ellentétes. Az üstökös 1-től csak kissé nagyobb excentricitású hiperbola pályája azt jelenti, hogy a megfigyelt pozíciókra ez a legjobban illeszkedő pálya, de valójában az Oort-felhőből érkezett. Későbbi számítások majd megmutatják, hogy a Nap felé közeledő és a napközelsége után távolodó pályaszakaszainak milyen pályaelemei vannak.

Az üstökös 2024 január 13,42 világidőkor lesz napközelben mintegy 0,0934 CSE (13,98 millió km) távolságra központi csillagunktól, jóval közelebb, mint a Merkúr bolygó. A NASA definíciója szerint a Napot nagyon megközelítő „napsúroló” üstökös az, ami napközelben 850 ezer mérföld, azaz 13,6794 millió km távolságnál közelebb száguld el a Nap mellett. A C/2024 G3 napközelben ehhez a határhoz közel van, de szigorúan véve nem tekinthető napsúroló üstökösnek, ám nem olyan nagy probléma az, ha helyenként „napsúrolónak” említik.

A C/2024 G3 üstökös pályája és a nagybolygók pályái. Az üstökös pályasíkja közel merőleges a földpálya (ekliptika) síkjára, a függőleges egyenes szakaszok mint vetítővonalak az üstököspálya térbeli helyzetét érzékeltetik. Az üstökös 2024. december 18-án a kis körrel jelölt helyen volt a pályáján a Naphoz közeledőben (NASA JPL, Sky and Telescope online, 2024.12.18.).

A C/2024 G3-üstökös napközelsége idején a Földtől 0,947 CSE-re lesz, és a Nyilas (Sagittarius, röv. Sgr) csillagkép irányában fog látszani, de igen közel, mintegy 5 fokos szögtávolságban lesz a Naptól észak felé és biztonságosan csak napnyugta után lehet megfigyelni.

A NASA SOHO (Solar & Heliospheric Observatory) napmegfigyelő szondája LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronagraph) koronográf műszerei közül a C3 legnagyobb látómezejű koronográfjában a C/2024 G3 üstökös jól látható, amikor a napközelsége idején átvonul a látómezőben.

A C/20234 G3 (ATLAS)-üstökös áthaladási útvonala a SOHO napmegfigyelő szonda LASCO C2 nagylátómezejű koronográfján. 2025-ben más égitestek, mint például nagybolygók és a Ceres törpebolygó is áthalad a LASCO C3 koronográf látómezejében (NASA, SOHO, NRL). Az üstökös január 13-án hajnalban, 4:54 UT-kor, a SOHO felvételén.

A C/2024 G3 üstökös a napközelsége előtti időszakban a déli féltekéről volt megfigyelhető, de most a napközelsége idején és utána is egy ideig az északi féltekéről lesz jobban létható, de sajnos a legnagyobb látszó fényessége idején csak kis szögtávolságban lesz a Naptól és csak az esti szürkületben lehet megkeresni, de előreláthatólag fényes lesz, és van esély a megfigyelésére. Az alábbi csillagtérkép az üstökös látszó égi útját mutatja.

A C/2024 G3 (ATLAS) üstökös látszó égi útja. A 2024. január 13-i napközelsége utáni napokban a Nyilas (Sagittarius) csillagkép északi részén jár, de igen közel van a Naphoz. Január közepétől már a Bak (Capricornus) csillagképben lesz, és dél felé veszi az irányt, ami nem kedvez az északi féltekéről történő megfigyeléséhez (Seiichi Yoshida). A C/2024 G3 (ATLAS) üstökös láthatósága az északi féltekéről az esti szürkületben, a horizont közelében 2025 januárjának második felében. Katt a képre! (Sky and Telescope online, 2024.12.18.).

Január közepétől a Bak (Capricornus, röv. Cap), majd a Déli Hal (Piscis Austrinus. röv. PsA) csillagképek felé halad a C/2024 G3 üstökös. Az alábbi animáció az északi féltekéről a horizont közelében mutatja az esti szürkületben az üstökös helyzetét.

Az Oort-felhőből érkező üstökösök magja a napközelségük időszakában széteshet, de egyelőre a C/2024 G3 (ATLAS) üstökösnél ez nem következett be, így valószínűleg tartani fogja az előrejelzett fényességét és a porkóma és porcsóva porszemcséinek fényszórása is megemelheti az üstökös összfényességét. Az óvatosabb becslések szerint 2025. januárban a legnagyobb fényessége mintegy -2 magnitúdó lehet, de nagyon optimista előrejelzések -4 és -6, sőt -7 magnitúdót jeleznek a fényességmaximum idejére.

A C/2024 G3 (ATLAS) üstökös látszó fényességének időbeli alakulása. A legnagyobb fényessége -1 és -2 magnitúdó körül lehet 2025. januárban a napközelsége környékén (Seiichi Yoshida). A C/2024 G3 (ATLAS) üstökös látszó fényességének időbeli alakulása optimista becslés szerint. A legnagyobb fényessége -4 magnitúdó körül lehet a napközelsége környékén (Seiichi Yoshida).

Az üstökös napközelsége előtt a déli égboltról volt megfigyelhető, majd a napközelsége felé közeledve el lehetett kezdeni az északi féltekéről a megfigyelését, de csak az esti szürkületben, közvetlenül napnyugta után. Majzik Lionel magyar asztrofotós még 2024. december 31-én távészleléssel a chile-i Rio Hurtado Obszervatórium iTelelescope hálózat T75-ös ASA N 250/950 mm-es Mount PlaneWave f/3,8 teleszkópjával készített felvételeket a C/2023 G3 (ATLAS) üstökösről. A képen az üstökös széles, legyezőszerű porcsóvája és fényes porkómája igen látványos.

Majzik Lionel 2024. december 31-én 08:38-08:41 UT-kor készített felvételeiből
összeállított kép a C/2024 G3 (ATLAS) üstökösről az iTelescope hálózat chile-i Rio Hurtado Obszervatórium egy 25 cm-es f/3,8 PlaneWave távcsövével L/R/G/B szűrőkkel egyenként 30 s expozícióval. A teljes expozíciós idő 120 s, vagyis 2 perc (Majzik Lionel).

Már hazánkból is sikerült megfigyelni az üstököst 2025. január 11-én Majzik Lionel Tápióbicskéről készített felvételt a hajnali szürkületben. Az üstökös becsült fényessége -1,5 magnitúdó volt. Ugyanezen a hajnalon Kernya János Gábor kézi látcsővel figyelte meg az égitestet Sükösd mellől, fényességét -1, -1,5 magnitúdó közé tette.

Majzik Lionel felvétele a C/2024 G3 (ATLAS) üstökösről Tápióbicskén készült január 11-én 05:44-05:55 UT között készült. Egy AF_S DX Nikkor 55-300 mm f/4,5-5,6G VR teleobjektívvel készült egy Nikon D3300 DSLR kamerával ISO 200 érzékenységgel, 1/8 s expozícióval három felvétel készült és ezekből lett összeállítva a bemutatott kép. Az üstökös a kép alsó oldala közepétől felfelé látható a legalacsonyabb fák felett (MCSE, Majzik Lionel).

Bár a C/2024 G3 (ATLAS) üstökös január közepén még fényes lesz, de sajnos csak kis szögtávolságra lesz a Naptól. Az üstökös keresését, magfigyelését, fotózását csak akkor kezdjük, amikor a Nap a látóhatár alatt van.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Sky and Telescope online (2024.12.18.)

Majzik Lionel C/2024 G2 (ATLAS) fotó: 2024.01.11. (Facebook)

Lionel Majzik Photography (Facebook)

BAA: C/2024 G3 (ATLAS) (2024.12.17.)

SOHO LASCO C2, C3 FOV tranzit 2025 (NRL)