A fővárosi lomtalanítási rendszer átalakításáról szóló diskurzus egy dolgot kiválóan megmutat: teljesen elfelejtettünk gondolkodni és vitázni. Ezt jól mutatja az, ahogy itt is azonnal felálltak a szekértáborok. Az egyik oldal szerint az új rendszer csak jó lehet – bár ide most szinte csak a MOHU, illetve az „FKF-MOHU” (azaz a félig továbbra is önkormányzati MOHU Budapest Zrt.) tartozik –, a másik oldal szerint pedig csakis a régi rendszer a tökéletes. Ennek a felállásnak a kommunikációs alátámasztásaként már a problémát felszínre hozó Szabad Európa-beli újságcikkben megjelent egy (nem feltétlenül szándékos) fogalomhamisítás, amelyet azóta mind a két oldal elfogad és alkalmaz. Hirtelen a régi rendszer – amit valójában leginkább „szemétfesztiválnak” nevezhetnénk – lett a „házhoz menő lomtalanítás”. Az egyik oldal így nevezi azt, amit megszüntetne, a másik pedig ezen a néven védelmezi azt. Ez végtelenül praktikus ebben a vita nélküli vitában, mert duplán biztosítja, hogy ne kelljen a valódi megoldásról beszélnünk.