A hidegháborús űrverseny után az utóbbi időben az emberiség figyelme ismét a Holdra irányult, ezúttal azonban a történet nem kétszereplős. Az elmúlt években az Egyesült Államok, India, Izrael, Japán, Kína és Oroszország is elindított leszállóegységet az égitesthez, igaz, a missziók közül több kudarcba fulladt. 2025-ig öt ország, az Egyesült Államok, India, Japán, Kína és a Szovjetunió hajtott végre sikeres robotizált puha landolást az objektumon, embereket pedig továbbra is csak Amerikának sikerült eljuttatnia a felszínre.

Az állami űrhivatalok mellett immár a magánvállalatok is komoly érdeklődést mutatnak az égitest iránt, ami jól jelzi: az űrverseny ezúttal nemcsak erőfitogtatásról és az új technológiák kifejlesztéséről, hanem közvetlen gazdasági érdekekről is szól. A Holdon rengeteg értékes nyersanyagot termelhetne ki az emberiség, az objektum ráadásul kiindulási pontként szolgálhatna más égitestek eléréséhez.

A hosszú távú célok között szerepel, hogy az űrhajósok ne pusztán elérjék a felszínt, hanem tartósabban meg is telepedjenek ott, kolóniákat hozva létre.

Ez mérföldkövet jelentene az emberiség történetében, amely így több égitesten élő fajjá válna, ezzel együtt megnyílna az út az űrgyarmatosítás előtt.

Heritage Space / Heritage Images / Getty Images A Mars a NASA egyik felvételén.

A megtelepedés a nagy földrajzi felfedezésekhez mérhető fordulópontot hozna el történetünkben – pozitívumokkal, például a beáramló értékes nyersanyagokkal, illetve negatívumokkal, így az új konfliktusforrásokkal egyaránt.

Fontos különbség a hidegháborúhoz képest, hogy noha az Egyesült Államok jelenleg is vezető szerepet tölt be a világűrben, a legfőbb rivális immár nem a Szovjetunió – vagy Oroszország –, hanem Kína. Az ázsiai ország az elmúlt években komoly eredményeket ért el Hold-fókuszú űrprogramjával, évtizedek óta nem látott versenyhelyzet elé állítva Amerikát.

Régi huzavona

A NASA-féle Artemis-program miatt napjainkban evidenciának vesszük, hogy az Egyesült Államok prioritása a világűrben a Hold. A hivatalosan 2019-ben elindított stratégia a legendás Apollo-programra utal, a görög mitológiában Artemisz Apollón ikertestvére.

A program célja,

hogy 1972 után ismét ember lépjen a Hold felszínére; megalapítsanak egy állandó helyi bázist; létrehozzák az égitest körül keringő Lunar Gateway űrállomást; valamint hogy az égitestnél kialakított infrastruktúra segítségével további emberes küldetéseket vezessenek a Marshoz.

A megvalósítás egyelőre messze nem zökkenőmentes, jelen állás szerint legkorábban 2027-ben léphet ismét amerikai a Holdra.

Az égitest újbóli felkeresése tíz évvel ezelőtt még csak ötlet szintjén sem szerepelt a legfőbb feladatok között: az Egyesült Államok hosszú ideig hol a Hold, hol egy bolygó, a Mars felé kacsingatott. Az Artemis-program valójában ezen régi huzavona végére tett pontot.

George W. Bushban, Barack Obamában és Donald Trumpban közös, hogy egyikőjük elnöksége sem elsősorban az űrpolitika miatt lett emlékezetes – igaz, Trump vízióját ma már sokan egészen előremutatónak tekintik. Ugyan mindegyik politikus adminisztrációja ért el szép eredményeket a NASA révén, ciklusaik közvetlenül valójában nem tekinthetőek amerikai sikertörténetnek a világűrben.

A három politikus valójában több alkalommal kifejezetten kellemetlen helyzetbe hozta a NASA-t a hatalmas fordulatot hozó stratégiákkal, a projekttörlésekkel vagy éppen a költségvetési megfontolásokkal.

TIM SLOAN / AFP George W. Bush amerikai elnök a színpadra lép, hogy bejelentse a NASA-val kapcsolatos elképzeléseit, amelyek között szerepel a Holdra való visszatérés és az emberes Mars-repülések. A kép 2004. január 14-én készült a NASA washingtoni központjában.

Bush 2005-ben indította el az úgynevezett Constellation-programot részben azzal a céllal, hogy 2020-ra ismét asztronauta lépjen a Holdra, valamint megalapozzák az égitesten az emberi jelenlétet, ezzel készítve elő a Mars elérését – a terv lényegében az Artemis előképének tekinthető. Csakhogy az elkövetkező években a projekt nem kapta meg a további szükséges támogatásokat, túllépte a büdzsét, késéseket szenvedett, ráadásul valódi innovációkat sem tudott felmutatni.

Éppen ezért Obama 2010-ben eltörölte a programot, a NASA hosszú távú feladatául pedig a Marson való emberes landolást tűzte ki. Lényegi előrelépések viszont két ciklusa alatt sem történtek, Trump elnöksége alatt, az Artemis-programmal így ismételten a Hold vált az elsődleges céllá.

A stratégia mellett utóbb Joe Biden is kitartott – igaz, mint fentebb írtuk, az előrehaladás gyakorlatilag a kezdetek óta jelentős kihívásokkal küzd. Meglepő módon ugyanakkor elnöki beiktatását követően épp Trump lehet az, aki keresztbe tehet a Holddal kapcsolatos terveknek.

The post Eltérítheti a NASA-t Elon Musk Mars-mániája first appeared on 24.hu.