Az Andromeda-galaxis a téli égbolt leglátványosabb csillagvárosa. A „szomszéd város” kiváló távcsöves célpont, fényszennyezéstől mentes helyekről még szabad szemmel is megpillanthatjuk. Még ennél is jobb fotós célpont, egy egész világ tárul fel szemünk előtt a hosszú expozíció eredményeként.

Benei Balázs, MCSE Csillagtanya

A filmes fotózás jelenleg reneszánszát éli, egyre többen kezdi újra felfedezni az analóg képalkotás szépségeit. Megunva a memóriakártyákon tárolt steril, egymás után elkattintott hasonló képek tömegét, jómagam is filmes gépet vettem a kezembe pár éve. A 36 kockás tekercsek végessége türelemre és megfontoltságra tanított, majd kellő tapasztalatszerzés után az ég felé fordítottam a kamerát.

Az idei Quadrantida-estén volt az első alkalom, hogy objektív helyett távcsövet használtam analóg asztrofotóhoz. Az exponálás kezdetéig majdnem minden úgy megy, mint a digitális fotózásnál. Kiegyensúlyozás, pólusraállás, betanítás, fókuszálás, goto, vezetés elindítása… csak filmet kell előtte fűzni a kamerába. De már maga a befűzés is rituális cselekmény: felkészíted az emulziót a csillagfény befogadására. Az izgalom azonban az exponáló zsinór megnyomásával kezdődik. Nincs próbaexpó, nincs második esély. Csak egy óra múlva. Hatvan perc letelik, zsinór kiold, tükör visszaáll, redőny bezár. Kicsit szeles óra volt, de talán jó lett. Majd hívas után kiderül.

Mindez digitális asztrofotós tapasztalat, és a modern technika nélkül nem jött volna létre. Emelem kalapom az analóg éra asztrofotósai előtt, akik órákig a vezetőtcsőbe bámulva, kezüket a kézivezérlőhöz fagyasztva készítettek fantasztikus képeket. 

Távcső: Meade 80/480 Triplet, 0,79x reduktorral

Kamera: Minolta XD5

Film: Fuji Neopan Acros II 100

Mechanika: EQ5 GoTo ASIAIR vezetéssel

Expozíciós idő: 60 perc