Rendkívül erős szeleket fedeztek fel a WASP-127b óriás exobolygó egyenlítőjén. A 33 000 km/órás sebességet is elérő szelek a valaha mért leggyorsabb légáramlatok egy bolygón. A felfedezést az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével (ESO VLT) tették Chilében, egyedülálló betekintést nyújtva egy távoli világ időjárási mintázatába.

Míg a Földön tornádók, ciklonok és hurrikánok pusztítanak, a tudósok most egy teljesen más léptékű szelet észleltek egy bolygón, messze a Naprendszeren kívül. A WASP-127b egy óriás gázbolygó a Földtől több mint 500 fényévre. A csillagászok a planéta 2016-os felfedezése óta vizsgálják az időjárását. A bolygó valamivel nagyobb a Jupiternél, de a tömege csak töredéke a Jupiterének, ezért meglehetősen „puffadt”. Egy nemzetközi csillagászcsoport most váratlan felfedezést tett: szuperszonikus szelek tombolnak a bolygón.

Művészi elképzelés a WASP-127b exobolygóról.

„A bolygó légkörének egyik része nagy sebességgel felénk közeledik, míg másik része ugyanilyen sebességgel távolodik tőlünk” – nyilatkozta Lisa Nortmann, a Göttingeni Egyetem kutatója, a most megjelent tanulmány vezető szerzője. „Ez azt mutatja, hogy nagyon gyors, szuperszonikus légáramlat van a bolygó egyenlítője körül. Ilyet nem láttunk még korábban.”

A másodpercenként 9 kilométeres (közel 33 000 km/óra) sebességgel mozgó légáramlat közel hatszor gyorsabb, mint a bolygó forgása. Ez a valaha mért leggyorsabb szél egy bolygón. Összehasonlításul: a Naprendszerben valaha mért leggyorsabb szelet a Neptunuszon találták, ami „csak” 0,5 km/másodperc (1800 km/óra) sebességű.

Animáció a WASP-127b szuperszonikus légáramlatairól, amelyek közel 33000 km/órás sebességre tesznek szert.

A kutatócsoport ESO VLT CRIRES+ műszerének segítségével térképezte fel a WASP-127b összetételét és időjárását. A gazdacsillag fényének a bolygó felsőlégkörén való áthaladását mérve sikerült nyomon követniük a bolygó összetételét, és eredményeik megerősítik a vízgőz és szén-monoxid molekulák jelenlétét a légkörben. Azonban amikor nyomon követték ennek az anyagnak sebességét, meglepetésükre kettős csúcsot figyeltek meg, ami arra utal, hogy a légkör egyik oldala közeledik felénk, a másik pedig nagy sebességgel távolodik tőlünk. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a váratlan eredményt az egyenlítő körüli erős légáramlatok magyarázzák.

Az időjárási feltérképezése során a kutatócsoport azt is megállapította, hogy a pólusok hűvösebbek, mint a bolygó többi része, valamint van némi hőmérséklet-különbség a WASP-127b reggeli és esti oldala között is. „Ez azt mutatja, hogy a bolygó időjárási mintázata összetett, akárcsak a Földön és saját Naprendszerünk más bolygóin” – tette hozzá Fei Yan, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.

Az exobolygó-kutatás területe gyorsan fejlődik. Néhány évvel ezelőttig a csillagászok csak a Naprendszeren kívüli bolygók tömegét és sugarát tudták meghatározni. Ma már az ESO VLT-hez hasonló távcsövek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy feltérképezzék ezeknek a távoli világoknak az időjárását és elemezzék légkörüket. „Ezen exobolygók dinamikájának megértése segít feltárni olyan mechanizmusokat, mint a hő újraeloszlása és a kémiai folyamatok, javítva a bolygókeletkezésről alkotott tudásunkat, és potenciálisan fényt derítve saját Naprendszerünk eredetére is” – mondta David Cont a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Érdekes módon jelenleg csak földi obszervatóriumok képesek ilyen vizsgálatok végzésére, mivel a jelenlegi űrtávcsövek műszereinek nem elegendő a sebességmérési pontossága. Az ESO Rendkívül Nagy Távcsövére (ELT) – ami a VLT közelében épül Chilében – kerülő ANDES műszer lehetővé teszi majd a kutatók számára, hogy még alaposabban feltárják a távoli bolygók időjárási mintázatait. „Ez azt jelenti, hogy a szélmintázatok valószínűleg még finomabb részleteit is feltárhatjuk, és kiterjeszthetjük ezt a kutatást kisebb, sziklás bolygókra is” – zárta Nortmann.

Forrás: ESO