Évek óta viszonylag rendszeresen írok különböző felületeken magyar-belarusz párhuzamokról. (Vagy mondjak inkább magyar vs. belarusz ellentéteket? Ez „igazságtalan” lenne abból a szempontból, hogy nincs még egy EU tagország, amely ilyen szoros, csaknem baráti kapcsolatot ápolna „Európa utolsó diktatúrájával” – ahogy hosszú éveken át szokás volt a Belarusz Köztársaságot nevezni.) Most is már egy ideje forognak a fejemben a gondolatok, hogy valami figyelmeztetést kéne küldjek haza, Magyarországra, ha nem is arról, hogy rossz irányba megyünk – ezt talán mindenki látja –, hanem arról, hogy még sokkal rosszabb irányba mehetünk. És hogy ez konkrétan milyen típusú veszélyeket jelent(het).Helyzet van, sőt fokozódik. A két legfontosabb tényező ez ügyben: a) végre látszik valami lehetőség, hogy az egyre gyűlöletesebb és ami ennél is fontosabb, egyre ártalmasabb NER rendszert elküldjük a helyére, minimum a történelem szemétdombjára, de remélhetőleg, legalább részben vagyonvisszaszerzéssel - a börtönbe; b) minden valószínűség, sőt minden JEL szerint maga a NER pedig a kialakult helyzetben a legjobb védekezés módszerét választja. Nem egyszerűen a támadást – ebben komoly gyakorlata van -, hanem bizonyára egyre durvább, egyre erőszakosabb lesz, mert a koncot meg kell védeni és gyarapítani kell!