Van a falusi kisboltoknak valamilyen utánozhatatlan, egyedi illata, ami azonnal megcsapja az ember orrát, ha belép egy ilyennek az ajtaján. Nem olyan, mint régen, vagy amilyet néhány eldugottabb szlovák vagy észak-borsodi kistelepülésen még ma is érezni, mintha még mindig olajos, döngölt padló vonulna végig a régi pénztárgépeket tartó, farostlemezből összeácsolt pultok alatt. Nem, amire én gondolok, az a polcokon sorjázó kiflik és zsemlék, s a vitrinek mögött kimérve kapható juhtúrók, tepertők, a zacskókba előre csomagolt édes nápolyik buja egyvelege, amit a kiskertekből beszaladt otthonkás nénik és a cigarettájukat nem sokkal a belépés előtt, a helyiség mellé kihelyezett fémkuka oldalán elnyomó bácsik kipárolgása színesít.