Kérdeztem is bsky-on, hogy vajon ér-e bántani az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjét, ami befutott a Netflixre, szóval most még többen látják, vagy épp majd újranézik. Természetesen bármiről lehet negatívnak lenni, elég megnézni a 10/10-es Fury Road kommentjeit (szerva), így a kérdés főleg arra vonatkozott, hogy vajon mekkora elvakult rajongótábora lett. (Az IMDB-n amúgy nullás, a Netflix premier előtt 2200 szavazat a mozis félmillió néző ellenében.)

A történet a Ženy v běhu nyomán egy anyuka körül bonyolódik, aki bakancslistázás közben elveszti a férjét, de aztán ráveszi a lányait, hogy közösen teljesítsék az utolsó pontot, a maratont. Nyilván váltóban. Először ellenkeznek, de aztán hat az akció hívása (elnézést), és mindannyian saját okokból, de elkezdenek edzeni. Közben pedig rendbe teszik a magánéletüket! Mert feminizmus! Erre még visszatérek.

Tudjátok mi volt a legdurvább? Hogy a filmben egy természetes helyzet nincs. A végén már csak ezen mosolyogtam. Már a mindent beindító haláleset is kilógott, de aztán az egyik lány bemutatása a rendőrőrsön a hogyan legyen döcögős minden pillanat mesterkurzusa 2 percben. És végig ezek halmozódtak. Minden út a rendezőhöz vezet? Valahogy minden filmje ilyesmi, bár a Toxikomát bevallom nem láttam, ellenben a közönségfilmjei, a Kincsem, de még a Valami Amerika is hasonlóan nem érződik filmnek, hanem inkább szkeccsshow. Pedig a forgatókönyvben össze-összetalálkoznak a szálak, és jól ér a végére a történet, szóval

Igazából nem akarok teljesen negatív lenni, tényleg csak a nemzetközi piachoz mérve akadok ki nagyon, magyarként viszonylag jó volt magyar színészeket látni a várban, meg a Margit szigeten, meg… szóval értitek. Párszor jóízűen mosolyogtam, de valahogy végig ott motoszkált, hogy ez citrom, csak a mi narancsunk. Elnézzük, hogy olyan, mintha 30 évvel ezelőtti darab lenne, sőt, ez a nosztalgia pluszt ad. Mindezt a gondolkodására is értve, mert az is iszonyat poros volt. Mindezzel nem lenne baj, csak érdekes volt, hogy mintha haladó akarna lenni a női szerepek kapcsán, de iszonyat kicsit engedett a régi időkhöz képest. Mindezt a Nissan reklám hetén külön vicces volt látni.

Értem, egy sima közönségfilm, “kapcsold ki az agyad”, vagy valami ilyesmi védés, de utána betettük a másik hétvégi streaming premiert, és Anya Taylor-Joy két fejmozditásával természetesebb volt az egyáltalán nem rá illő mesterlövész szerepben, mint itt bárki. Vagy csak jobban volt instruktálva.

Tényleg elég annyi, hogy független magyar film, ami még fogyasztható is? Jár az éltetés?