Nem vártam sokat az idei Galaxy S25 telefonoktól, és a Samsung ilyen szempontból nem is okozott csalódást, hiszen a január 22-én bemutatott készülékek nem tartogattak semmilyen meglepetést. Ismét kaptunk a gyártótól egy megszokottnak mondható, az izgalmas újdonságokat szinte teljes egészében mellőző ráncfelvarrást.

Ez persze nemcsak a dél-koreai vállalat termékeiről mondható el, de az Apple mellett talán nincs még egy olyan vállalat, ami ennyire látványosan nem törődik azzal, hogy a friss mobiljai újnak érződjenek az egy évvel korábbi termékekhez képest.

Az évek óta változatlan stratégia szerint idén is három modell került piacra (az ultravékony Galaxy S25 Edge megjelenése még várat magára), és a trióból végül az Ultra variánst néztem meg közelebbről, egyrészt, mert ez a telefon most az abszolút csúcs a Samsungnál, másrészt mert az S25 és S25+ mobilokkal ellentétben itt legalább akadnak változások a 2024 januárjában piacra dobott Galaxy S24 Ultrához képest.

Varga Jennifer / 24.hu Samsung Galaxy S25 Ultra.

Samsung Galaxy S25 Ultra

Amíg a két kistestvér (a színeket leszámítva) szinte teljesen megkülönböztethetetlen az elődöktől, addig az Ultra külsőleg átment akkora változáson, hogy ne lehessen összetéveszteni a tavalyi kiadással. Az átalakulás megítélése szubjektív, a magam részéről üdvözlöm, hogy a telefon elhagyta a megboldogult Galaxy Note-szériára emlékeztető szögletesebb formát, és megkapta az S-sorozat kerekdedebb vonásait.

A mobil alig észrevehetően vékonyodott (0,4 milliméter), illetve széltében is csökkent (1,4 milliméter) a mérete, de ennél valamivel fontosabb, hogy végre teljesen sík a kijelző, nem ívelt a széleken, és ezúttal már Gorilla Glass Armor 2 az üveg.

Utóbbi nem csak azért fontos, mert így a telefon elülső része minden korábbinál ellenállóbb, de azért is, mert ez a felület kevésbé tükröződik, ami jobb megjelenítést eredményez, főleg, ha a szabadban tartózkodunk. A fogás véleményem szerint kellemes, és bár a dizájnt ennyi év után már elég unalmasnak tartom, az kétségtelen, hogy első pillantásra beazonosítható, hogy milyen mobil van az ember kezében.

Ami a kijelző tulajdonságait illeti, idén már 6,9 hüvelykes méretet kapunk, tényleg elképesztően vékony kávákkal, ugyanakkor a panel nem változott: 8 bites dinamikus AMOLED 2X panel, maximum 120 Hz-es képfrissítéssel és 1440 x 3120 pixeles felbontással, valóban 2600 nites fényerővel – tehát itt szó sincs olyan kamuzásról, mint a Xiaomi Redmi Note 14 Pro+ 5G esetében, ahol 3000 nitről beszél a gyártó. A megjelenítés tűéles, a színek csodásak, a fényerő tényleg parádés, viszont először itt lehet beszélni arról, amiről a bevezetőben írtam: a Samsung nem erőltette meg magát, megelégedett a tavalyival, holott egy 600 ezerről induló csúcsmobilnál igazán járhatna 10 vagy 12 bites panel a felhasználónak. Már csak azért is, mert a kamerák jobb minőségű mozgóképet rögzítenek, mint aminek a megjelenítésre a telefon képes.

Varga Jennifer / 24.hu Teljesen sík kijelző, finoman lekerekített sarkok.

Az átlag felhasználók persze aligha fognak panaszkodni emiatt, de ha már ez az abszolút csúcstelefon, akkor nem az lenne az elvárható, hogy a képernyő is az elérhető csúcsot nyújtsa?

Az összeszerelés minősége hibátlan (ahogy az el is várható), ugyanakkor a gyártó nem érezte szükségét az IP69 szabvány szerinti védelemnek, maradtunk az IP68-nál, és a keret kialakítása is változatlan. Jobb oldalon a hangerőszabályzó, alatta a bekapcsoló gomb, alul a SIM-tálca (két kártyának), egy mikrofon, a Type-C port (USB 3.2), a hangszóró, illetve a készülékházban helyet kapó ceruza, az S-Pen.

Az ujjlenyomat-olvasó természetesen a képernyőbe építve található, villámgyors és megbízható, de most is adott a lehetőség, hogy a kijelző tetején lévő egészen diszkrét lyukba vágott előlapi kamerát használjuk 2D-s arcfelismerésre.

A hátlapon nagy változás nincs tavalyhoz képest, azt leszámítva, hogy a három nagyobb kamerát védő gyűrűk tovább vastagodtak. Az elhelyezésük a szokásos, a színes burkolat felett helyet kapó üveg pedig Gorilla Glass Victus 2, itt nincs Armor 2 védelem.

Évekre elég teljesítmény

A burkolat alatti legnagyobb változást egyértelműen a nyolcmagos Snapdragon 8 Elite processzor kifejezetten Galaxy telefonokra optimalizált változata jelenti. Az optimalizálás ebben az esetben azt jelenti, hogy az órajel itt két mag esetében magasabb (4,47 HGz), mint más, ugyanezt a lapkát használó telefonok esetében, és még a grafikus processzor (Adreno 830) is túl van húzva kicsit, 1,2 GHz-re.

Ez papíron nagyon jól hangzik, és az Antutu benchmark programban is egészen kimagasló, közel 2,5 millió pontos eredmény érhető el vele,

a hétköznapokban ugyanakkor még nem nagyon akad olyan alkalmazás vagy játék, ami kihasználná ezt a brutális teljesítményt. Ennek megfelelően felesleges túlzásnak érződhet a processzor, viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a gyártó hosszú távra ajánlja ezt a készüléket, hiszen az előre telepített Android 15 után még 7 főverzió várható, magyarán még az Android 22 is elérhető lesz a Galaxy S25 Ultrára, 2031-ben. Ezen időintervallum alatt jó eséllyel bőven lesznek már olyan szoftverek, amik képesek lesznek kiaknázni a processzorban lévő, ma még feleslegesnek érződő tartalékot.

Varga Jennifer / 24.hu Telefonálni is lehet vele.

Ide kapcsolódó jó hír, hogy a komolyabb teljesítmény mellé a korábbinál nagyobb hőkamra jár (a Samsung plusz 40 százalékos növekedésről beszél), ami kiválóan teszi a dolgát: az átlag használathoz mérve extrémnek nevezhető teljesítményteszteket leszámítva egyáltalán nem találkoztam számottevő melegedéssel a tesztidőszak alatt.

A specifikációk más térületén sem panaszkodhatunk, hiszen a Snapdragon 8 Elite mellé adott 12 gigabájt memória (LPDDR5X), a háttértár (UFS 4.0) 256 gigabájtról indul, nem hiányzik a Wi-Fi 7 és a Bluetooth 5.4, támogatott minden műhold, természetesen alap az 5G, ahogy az NFC is, és nem hiányoznak az olyan ma már elengedhetetlen „apróságok” sem, mint iránytű, barométer, a giroszkóp vagy éppen a gyorsulásmérő.

Érdemes szót ejteni továbbá az aksiról és a töltésről, ami szokás szerint „az egyik szemem sír, a másik nevet” szituációt eredményez.

Papíron ugyan nincs változás, hiszen a tesztalanyom egy 5000 milliamperórás aksit kapott, aminél újfent elsüthető, hogy a gyártó nem erőltette meg magát, nincs növekedés tavalyhoz képest. Ezt ugyanakkor némileg árnyalja, hogy az üzemidő ennek ellenére egészen parádés, érezhetően javult a két korábbi változathoz képest, teljesen átlagos használat mellett, kis odafigyeléssel (fényerő, felbontás stb.) egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy akár két napot is kisajtoljunk az S25 Ultrából.

Rendszeres játékkal, a legnagyobb felbontással, illetve folyamatos fotózással persze gyorsan égethető a rendelkezésre álló energia, de a Galaxy S25 Ultra még egy benchmarkokkal sűrített napot is úgy hozott le, hogy este még volt 20 százalék az akkumulátor tarsolyában. Üzemidő terén tehát jók vagyunk, de valamivel nagyobb akkumulátorral még ennél is jobbak lehetnénk, azt pedig továbbra is vérlázítónak tartom, hogy 2025 elején a vezetékes töltés maximuma mindössze 45 watt – ugyanezt már egy háromszor olcsóbb Redmi Note 14 Pro 5G esetében is megkapjuk.

Ez egy csúcstelefonnál már bőven lassúnak nevezhető, és valahol érthetetlen a Samsung makacssága, hogy ezen a fronton nem hajlandó előre lépni. Hasonlóan elmaradott a vezeték nélkül elérhető 15 watt, hiába támogatja a készülék a Qi 2.1 szabványt. Az egyetlen újdonság ezen a fronton, hogy a korábbiakkal ellentétben már olyan kábel került a telefon mellé, amivel el is érhető a 45 wattos töltés, igaz, ehhez kompatibilis adaptert nem kapunk, azt szokás szerint külön kell megvásárolni.

Kamerák és szoftver

A diszkrét szelfikamera a technikai paramétereit (12 MP; f/2.2; 26 mm) illetően semmit nem változott a 2024-es elődjéhez képest, és a hátlapon is annyi fejlődés, hogy a tavaly még 12 megapixeles ultraszéles egységet leváltotta egy 50 megapixeles modul (f/1.9; 120˚). A három másik versenyzőnk tulajdonságai nem változtak, tehát adott a 200 megapixeles főkamera, illetve a 10 és 50 megapixeles telefotó megoldások.

Varga Jennifer / 24.hu

Ezek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy még mindig csak ötszörös optikai nagyítást kapunk (efölött már digitális a zoom), ami elég szerénynek hat a Pixel 9 Pro tízszeres nagyításához képest, és fotózásban a Galaxy S25 Ultra összességében is alul marad a Google tavaly nyáron debütált okostelefonjához képest.

Ettől még a mobil remek képeket készít, és az szoftvernek hála még az is mondható, hogy a képminőség valamivel jobb, mint a 2024-es Ultra esetében (főleg az esti felvételek), de a különbségek koránt sem akkorák, hogy hanyatt essen tőlük az ember.

Persze ahogy az elvárható, ezzel a telefonnal tényleg nem nagyon lehet rossz képet készíteni, továbbá videós fronton sincs ok panaszra, de számottevő előre lépés a mozgóképes területen sem történt. Persze tök jó, hogy immár az ultraszéles egység is tudja a 8K-t, mostantól lehet LOG formátumban rögzíteni, és érkezett mesterséges intelligenciát használó, utólagos zajszűrést kínáló funkció, de a magam részéről sokkal jobban örültem volna annak, ha a képalkotás területén az Ultra végre megszorongatja a Pixel 9 Pro vagy az iPhone 16 Pro modelleket, de erre megint nem került sor.

Varga Jennifer / 24.hu A 100x digitális zoommal szép képek nem készíthetők, de messzire elláthatunk vele.

Ami képes újdonság érzetet adni, az a kezelőfelület: a One UI 7 vizuálisan és az új funkciókat illetően is felrázza annyira a mobilt, hogy meglegyen a frissesség varázsa. Jópofa például a zárolt képernyőn is elérhető, pörgethető Now Bar, amivel alkalmazások megnyitása vagy akár a telefon feloldása nélkül lát el minket hasznos(nak vélt) információkkal, bár tény, hogy egyelőre viszonylag kevés adat jeleníthető meg a segítségével. Más gyártóktól ellesett újdonság továbbá a felülről lehúzható menü megvariálása, aminek eredményeként az ujjunkat a bal szélen mozgatva az értesítések jönnek elő, míg jobb oldalon a különböző kapcsolók.

Ennél is fontosabb ugyanakkor, hogy az Android 15 alapokon nyugvó kezelőfelület veszettül gyors, még egy S24 Ultrához képest is érezhető, hogy milyen jól optimalizált és gördülékeny szoftverrel van dolgunk.

Varga Jennifer / 24.hu A Now Brief a One UI 7 kezelőfelület egyik nagy újdonsága.

A marketingfókusz persze most is a mesterséges intelligencián van, jöttek is új AI-funkciók, de magyar felhasználóként ennek csak visszafogottan lehet örülni. Az Írásasszisztens, a Jegyzetsegéd, az Átírósegéd és a Keresősegéd lehetőségeket leszámítva továbbra sem adott a nyelvünk támogatása, tehát az igazán hasznos mondható Tolmács és Hívássegéd például nem használható magyarul, ahogy a telefon hangalapú vezérlésére alkalmas Bixbyhez is hiába beszélünk az anyanyelvünkön. A Google-féle, előre telepített Geminivel ugyanakkor már lehet társalogni, és a keresőóriás rendszere olyan alap feladatokat is képes ellátni, hogy a kérésünkre létrehozott szöveget például átmásolja a Samsung saját jegyzet alkalmazásába.

Emellett adottak még az egyre ügyesebb képalkotó és -szerkesztő megoldások, ám ezek egy része (Vázlatból műalkotás, Portréstúdió) nagyjából 15-20 percig nevezhető érdekesnek vagy szórakoztatónak, míg a Generatív Szerkesztés egyes lehetőségeit már egyenesen veszélyesnek érzem – a problémáimat korábban egy külön cikkben foglaltam össze. Biztos lesz, akit ezek a funkciók lázba hoznak, és elismerem, hogy a támogatott nyelveknél soknak van is értelme, de magyarként egyelőre elég kritikusan szemlélem azt a trendet, hogy egyre több gyártó ezekkel a hasznosnak sokszor csak nagy jóindulattal nevezhető lehetőségekkel akarja elfedni, hogy hardveres fronton képtelenek újat mutatni – nemcsak egy, de már két-három év távlatában is.

Nem elég jó?

Bár elég kritikus vagyok a Galaxy S25 Ultrával kapcsolatban, azt mégsem tudnám mondani, hogy nem jó telefon. Rendesen össze van rakva, erősebb androidos készülék kevés van, a szoftver kiforrottabb, mint valaha, fényképezni és videózni kiválóan lehet vele. Bár egy Galaxy S24 Ultráról váltani szerintem felesleges (a One UI 7 oda is érkezik a közeljövőben), de egy kétéves Galaxy S23 Ultra vagy egy még régebbi modellről átköltözve azért már jóval komolyabb lesz az előrelépés.

De akkor mi kell még?

Egy kis változatosság, egy kis izgalom, valami merész újdonság. A Galaxy S25 Ultra ugyanis egy abszolút biztonsági játék, egy rendkívül unalmas csúcstelefon, 600 ezer forintos kezdőárral. Ezért a pénzért cserébe alig vannak kiemelkedő újdonságok, sőt, egyes területeken még vissza is fejlődött a telefon, hiszen a készülékházba illeszthető tollból (S Pen) például már hiányzik a Bluetooth-kapcsolat és giroszkóp is, így búcsút inthetünk a távoli vezérlésnek és a levegőben elvégezhető gesztusoknak – miközben a telefon egy forinttal sem lett olcsóbb. Persze a Samsung statisztikái szerint ez csak keveseknek fog fájni, de ettől még tény marad, hogy a méregdrága Ultra bizonyos szempontból visszafelé fejlődött az elmúlt években kapható elődökhöz képest.

Varga Jennifer / 24.hu Már a toll sem a régi.

Samsung Galaxy S25 Ultra specifikációk:

Kijelző: 6,9 hüvelykes QHD+ Dinamikus AMOLED 2X, 120 Hz Processzor: Snapdragon 8 Elite (Galaxy-telefonokra optimalizálva) Memória: 12 GB Háttértár: 256 GB / 512 GB / 1 TB Hátlapi kamerák: 200 MP főkamera (85°, F1.7, OIS); 50 MP ultraszéles látószögű (120°, F1.9); 50 MP teleobjektív (22°, F3.4, 5x optikai zoom, OIS); 10 MP teleobjektív (36°,F2.4, 3x optikai zoom OIS) Szelfikamera: 12 MP ( F2.2, FOV 80˚) Akkumulátor: 5000 mAh (45 wattos vezetékes-, 15 wattos vezeték nélküli töltés) Méret: 77,6 x 162,8 x 8,2 mm Súly: 218 gramm Egyéb: 5G, IP68, Wi-Fi 7, Bluetooth 5.4, Galaxy AI, a készülékbe helyezhető stylus Operációs rendszer: Android 15 + One UI 7

The post Galaxy S25 Ultra: a Samsung nem erőltette meg magát ezzel a csúcstelefonnal first appeared on 24.hu.