Közismert távcsöves célpont a nevezetes gyűrű alakú köd a Lant csillagképben, távcsöves bemutatók kihagyhatatlan állomása. Érdemes ilyenkor belegondolni, felhívni a látogatók figyelmét arra, hogy néhány milliárd év múlva az először vörös óriássá váló Napunk után is hasonló planetáris köd marad majd vissza, amelyet a központi fehér törpe (a Nap valamikori magja) intenzív ultraibolya sugárzása gerjeszt fénylésre.

Nemrégiben kutatók egy csoportja a legfrissebb adatok segítségével elkészítette a planetáris köd részletes térképét három dimenzióban. Az eredmények szerint a megfigyelhető, kissé elnyúlt gyűrű alakja ellenére a ködösség valójában nem gömbszerű, hanem egy jelentősen elnyúlt, rögbilabdához hasonló objektum. A különös alak kialakulásában jelentősen közrejátszott a köd középpontjában elhelyezkedő kettőscsillag. Földünkről szerencsés módon majdnem pontosan a köd hossztengelyének irányában látunk rá az objektumra, ennek köszönhető a körhöz sokkal inkább hasonló alakja.

A Joel Kastner (Rochester Institute of Technology) és kutatócsoportja újszerű eljárással vizsgálta meg a ködösséget. A szokásos módon a Hubble- és James Webb- űrtávcsövekkel felvett adatok mellett (amelyek a ködben levő forró gáz és poranyag sugárzására érzékenyek) a Hawaiiban levő Submillimeter Array (SMA) rádiótávcső-hálózatot is igénybe vették a hideg szén-monoxid molekulák térbeli eloszlásának vizsgálatára. Ezek az alacsonyabb hőmérsékletű molekulákból álló ködök ugyanis általában magukba zárják a forróbb gáz- és poranyagot, így annak eloszlásáról is információk nyerhetők a szén-monoxid molekulák mozgási sebességének meghatározásával a köd különböző pontjain. A CO molekulák segítségével rajzolódott tehát ki az M57 teljes, három dimenziós, minden eddiginél pontosabb formája.
A a kutatók emellett pontosabban megbecsülték a ködösség korát, amely mindössze 6000 évnek adódott, vagyis rendkívül fiatal képződményről van szó. Ugyanakkor a ködön belül olyan tartományokat is sikerült azonosítani, amelyekben az anyag kb 50 km/s sebességgel halad az ellipszoid alakú héj két legtávolabbi pontja felé, ezután a csillagközi térbe áramlik olyan lyukakon át, amelyek minden bizonnyal kijelölik a valaha ott élt csillag forgástengelyét is, bár attól mindegy 10°-os eltérés mutatnak, ami egy vagy több kísérőcsillag jelenlétére utal.

A Gyűrű-köd látványa különböző hullámhosszakon, valamint az adatok alapján készül három dimenziós modell (RIT Imaging Science)

Az adatok jól mutatják, hogy a kialakuló planetáris ködök rendkívüli változatosságáért minden bizonnyal az elpusztult csillag korábbi kettős vagy többes rendszerben keringő társcsillagai felelősek. Érdekesség, hogy a planetáris köd állapotba jutó csillagok jelentős mennyiségű szenet is termelhettek, ami a köd tágulása során eloszlik a környező csillagközi anyagban, és amelyből később újabb csillagok keletkezhetnek – ez pedig számunkra, mint szén alapú életformákra nézve különösen fontos.

Sky and Telescope, 2025. február 4.