Egy animációs csoda, ami veszettül elkapott. Akartam legalább egy rövid posztot róla még a holnapi Oscar gála előtt, bár szerintem nem ez fog nyerni az animációsok között, mivel a kihívó The Wild Robot is remek, de ha mégis a Flow húzza be, akkor feldobja majd az éjszakám, mivel egyértelműen ennek drukkolok.

A történet ugye röviden annyi, hogy egy macska menekül az árhullám elől, és eközben más állatokra bukkan: van aki csak hangos közülük, és van aki végig kitart vele. Ééééés ennyi. Az biztos, hogy aki magyarázatokra vágyik, az neki se üljön, mivel már maga az ár is szimbolika, nem tudjuk meg fizikailag mi okozza, ez nem egy sci-fi, hanem egy spirituális utazás.

Pont ezek miatt jöttem a címben az értelmezéssel rögtön. A death of the author leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az elkészítés után az értelmezés már egyáltalán nincs az alkotó kezében, nem az ő életén át kell nézni az egyetlen igazságot keresve (pl. Ady akkor X után kajtatott, ezért a versében ez a sor ezt jelenti), hanem hogy megtekintés közben mit okozott bennünk.

Ez konkrétan azért ugrott be, mert a film után kíváncsiságból megnéztem redditen, és olyan szép értelmezéseket is láttam, amik teljesen mást ragadtak meg, mint én. Számomra úgy tűnt, hogy az árvíz a depresszió és a gyász volt, amit a “cica” érzett a gazdája halála után (elhagyatott otthon képsorok alapján). Többször elmerült a vízben, furcsa figurákkal ismerkedett meg, majdnem mindnek volt valami saját “hibája”, a legtettenérhetőbb a hiú, de mégis, amikor fontos voltak, akkor segítettek, így új családot talált. De mondom, lehet nektek tök mást ad!

Felirat ugye nem kell, egy szó nincs benne, szóval bármikor és bárhogy neki lehet ülni. Igen, az animáció minőségéről nem fogok nagyon bőven írni, szerintem érdekes volt, hogy az art directionnel mennyire kikerülték a költségvetési gondjaikat, de biztosan ez a legmegosztóbb része a filmnek, ha csak technológiailag nézünk rá, nem pedig egészként.

Ez nem megfejtős, hanem utazós film.