A két háború közötti magyar baloldalon elterjedt a gondolat, amit plasztikusan Révai József fogalmazott meg a Marxizmus és népiesség című művében, miszerint a magyar parasztság „haladó, demokratikus gondolkozású része” a Dunától keletre található. „Vajon” - teszi fel a kérdést a későbbi kommunista kultúrpolitikus, éppen a népi írók munkáira, az idézett szövegrészben Féja Gézára hivatkozva - „gazdasági, társadalmi, politikai szempontból nincs semmi különbség a Dunántúl »kifáradt« parasztja között, aki nemcsak egykézik, hanem félig-meddig pusztulni hagyja a gazdaságát, és aközött a kecskeméti, nagykőrösi, makói gyümölcsös kertész, hagymás paraszt között, aki nemcsak gazdaságát virágoztatja fel, hanem a politikai haladás követelményei iránt is fölöttébb fogékony.”