A Euclid-űrtávcső képein nemrégiben egy Einstein-gyűrűt fedeztek fel egy váratlan helyen – egy több mint száz éve ismert galaxis körül. A gyűrűt az ESA szondájának mérései alapján találták az NGC 6505 jelű csillagváros körül egy szokásos észlelési kampány során.

A felfedezés előzményeként Bruno Altieri (ESA) munkája során az archívum átfésülése során egy furcsa, életlennek tűnő galaxisra lett figyelmes. Bár eleinte kalibrációs problémának tűnt, néhány héttel később a Euclid-űrtávcső ugyanezen égterületről készült felvételén egy szinte tökéletes Einstein-gyűrűt fedezett fel. Ezen képződmények létezését még Albert Einstein általános relativitáselmélete jelezte előre, azóta bár ritka képződmények, több példányt is sikerült felfedezni.

Látványos galaxishalmaz, középpontjában az NGC 6505. (ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA; J.-C. Cuillandre, G. Anselmi, T. Li; CC BY-SA 3.0 IGO)

A galaxis gravitációs lencseként működik, a távoli galaxis fényét gyűrűként képezi le (ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA; J.-C. Cuillandre, G. Anselmi, T. Li; CC BY-SA 3.0 IGO)

A gyűrű létrejötte viszonylag egyszerű gravitációs hatás következménye: a rendkívül távoli galaxis fényét a Földhöz közelebbi, nagy tömegű objektum téríti el, gravitációs lencseként működve. A legtöbb esetben, mivel a Föld, a lencséző objektum és a távoli galaxis nem tökéletesen egy egyenesbe esik, az eredmény egy kissé torz, a távoli objektum képe általában ívekké húzódva jelenik meg – ebben az esetben azonban egy tökéletes gyűrű jelent meg. A gyűrű különlegességét elhelyezkedése adja. A Draco csillagképben levő lencséző NGC 6505 galaxis viszonylag közel, alig 590 millió fényévre van, míg az eddig felfedezett gyűrűk lencséző galaxisai ennél jóval távolabb találhatók. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyűrűben levő finom részletek alaposan tanulmányozhatók – amivel betekintést nyerhetünk egy 4,42 milliárd fényévre levő távoli galaxis jellemzőibe is. További érdekesség, hogy ez az első, az NGC katalógusban szereplő objektum, amely körül ilyen gyűrűt sikerült felfedezni; valamint hogy a felfedezés nem a Hubble- és nem a James Webb-űrtávcsövek segítségével történt – mivel ez a galaxis meglehetősen érdektelennek bizonyult ezen eszközök számára. A gyűrűt sikerült rendkívül halványan kimutatni a Hawaiin működő Subaru-teleszkóp Suprime-Cam műszerével, de annyira halvány a struktúra, hogy felfedezésére minden bizonnyal nem került volna sor ezzel a távcsővel. A gyűrűt az egyre szélesebb körben alkalmazott, felvételek millióit átvizsgáló különféle mesterséges intelligencián alapuló rendszerek sem észlelték, ami jól mutatja az emberi szem és agy rendkívül kifinomult működését.

A rendkívül távoli galaxisok tulajdonságaiba betekintést engedő gravitációs lencsézés fontos eszköz Univerzumunk fejlődésének megértése szempontjából, lehetőség nyílik a kozmikus távolságok pontosítására, a tágulás sebességének meghatározására. A fény elhajlásának mértékéből ebben az esetben a kutatók sikeresen meghatározták az NGC 6505 tömegét, valamint sötétanyag-tartalmát.