1.Volt idő amikor a rózsákrólén tudtam legtöbbet a Földön. 2.Akkor még hirdettem az egymástkizáró etikákat, s meghívtakmint rhodológust, a rabok harminckiválasztottjának elmondani, mita virágról tudni ajánlatos. 3.A körcentrális börtön világos,száraz, egészséges fogvatartástbiztosít. S benne, mintha csigábanjárna spirálban, a résztvállalóés részesülő a csempepadozatonlépdel föl, föl, a megjelölt irányba. 4.Az épülettömb rideg szívhelyén,a kápolnában vártak a programbanszereplők, moccanatlan, tizedea fegyházban fogva tartottaknak. 5.Ligetesen szétrakott székeken,tyúklábmintás szürke rabruhábanültek. A fegyőrök a falnál, körben,mint freskón az angyalok és szentek.Abba a fókuszpontba helyeztek,meghatározva a mozgásteremet,ahol Jézus Krisztus tartózkodik. 6.A szemekben nem a tükörképemreleltem, de az örömre, hogy látják,kiket régóta nem és érzik egymáskipárolgását. Úgy vettem észre,a paradicsomból kaptak like-ot. 7.Egyetlen rózsajelkép sem képezile kifogástalanul a rózsát.S ki olykor a menny alá tekint,képes olyan tekintettel tenni,amellyel önmagát is megérti. 8.A történetből, amelybe léptem,úgy részesültem, mint a színekbőla kisember nagyságú növénybokor,melyeknek nincs önmagán túliértelme. Annyi csupán, legyen bárcinkos, képes rózsaszínű lenni,és sárga, fehér vagy éppen piros,mint a belseje a szűzanyaköpenyének. Aki önazonosaz tökéletesnek is mondható. 9.Miért, hogy a jelenlétemmel úgybüntetek, ahogy szüntelen tesziazt az egyistenem? Miért, hogy nemtudhatok ezen a földön többeta romolhatatlan rózsáról?