Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. Dani Rodrik: A globalizáció paradoxona – Demokrácia és a világgazdaság jövője. Corvina Kiadó, 2014A globalizáció áldás és átok, szitokszó és hozsanna – ki melyik oldalról nézi. És vannak olyanok is, mint a török származású amerikai közgazdász, Dani Rodrik, akik középről nézik. Már 1997-ben könyvet írt ezzel a címmel (fordításban): „Nem ment-e túl messzire a globalizáció?” Az itt ajánlott könyve 2011-ben jelent meg, amikor a világ már szembesült a 2008-as nagy pénzügyi világválsággal és elszenvedte a következményeit. Rodrik hangsúlyozza, hogy a világ sokat köszönhet a globalizációnak, amely példa nélkül álló gazdagságot eredményezett (igaz, nagyon egyenlőtlen eloszlásban), és lehetőséget teremtett Kína, India és más fejlődő országok számára, hogy a világkereskedelembe bekapcsolódva emberek százmilliót emeljék ki a mélyszegénységből. Ám ahogy Rodrik fogalmaz, a talapzat, amire a globalizáció épült, nagyon is ingatag. Ellentétben a nemzetállamokkal, nemzetközi szinten nincsenek globális versenyhatóságok, nincs globális jegybank (végső hitelnyújtó), nincs globális szociális védőháló és természetesen nincs globális demokrácia sem. A tőke és az áru szabadon áramlik, de a munkaerő korántsem. Mindez komoly legitimitási kérdéseket vet fel, vagy egyszerűbben szólva ellenállást vált ki a globalizációval szemben és korántsem csak a fejlődő világban. A Trump-jelenség vagy a Brexit egyértelműen ennek a tiltakozásnak a megnyilvánulása.