Ilyen az, amikor egy színész beváltja az összes szívességet amit az évek alatt összeszedett, hogy alkosson valamit. Lehet nem mondtam újat, de elnézve a szereplőgárdát és a minőséget, máshogy tényleg nem jöhetett Chris Pine rendezése. Na meg a világjárvány alatt készült, a szinte nulla statisztás jeleneteken mindenképp kiszúrható, viszont miatt többen rá is értek mondjuk. Na de ez mind csak a körítés, milyen is a film.

A történet egy opera zenére medencét takarító csóró férfi körül bonyolódik (ez lenne Pine), akiről épp dokufilmet forgat a legjobb barátja, mivel igyekszik elérni, hogy optimalizálják az imádott Los Angelesének a buszmenetrendjét, és így a tömegközlekedést. Kis tettekből születhet csak valami jó, nem?

A bonyodalmat pedig a végzet asszonya hozza, aki megjelenik a medencéjénél azzal, hogy a városi tanács elnökének új asszisztense, és a főnöke sáros. Csak a medencés segíthet neki kideríteni az ügyet! Vagy valami ilyesmi. Bővebben nem tudok belemenni, mert ez egy vibe noir, ez a lényege. Oké, van Egy Ügy, aminek során mocskos titkok derülnek ki, de a főszereplő csak kicsit idiótaként és jóindulattal átbotorkál a rejtélyeken, hogy végül minden elrendeződjön.

Nem is tudom hogy mondjam máshogy: ez egy tisztelgés a régi nagyok előtt. A víz miatt természetesen előkerül a Chinatown (amit elvileg látott a főszereplő, mégsem esik le neki a végzet asszonya helyzet:), de a komédia részről a Big Lebowski, vagy emlegethetném éppen Hitchcokot és a To Catch a Chiefet. Meg gondolom rengeteg utalás amiket ki sem szúrtam.

Ami biztosan szép, az ismét csak a fényképezés, és szerintem ez nagyon árulkodó is. Mármint annyira szép színes, napfényes, hogy minden bökkenő ellenére a film csak ennyit akad átadni, Los Angeles szívét, nem pedig a romlottságát. Viszont a vibe szóból gondolom egyértelmű, hogy megosztó darab, de jó volt látni ahogy hülyült ez az ismerős arcokkal teli szereplőgárda. Komolyan, Pine főszerepel is, de feltűnik még: Annette Bening, DeWanda Wise, Stephen Tobolowsky, Clancy Brown, John Ortiz, Ray Wise, Juliet Mills, Jennifer Jason Leigh és Danny DeVito is. Igazi komédia csapat, rutinból is feldobnak pár jelenetet, bár csak mosolygásnyi szintre.

Nem véletlenül halogattam a filmet, ami siralmasan szerepelt a TIFF-en, de azért reménykedtem, hogy gyöngyöt találok, egy alig ismert új lazítós filmet, olyat ami nagyon bejön majd. Nem lett így, viszont nem tudom ténylegesen lehúzni, mert pont azt képviseli, igazából az összes héten tárgyalt darab mellé beillőn (na jó, talán a Greedy People kilóg), hogy legalább próbálkozott. Nem ment neki tökéletesen, de nem folytatás, felnőttekre céloz, és még jól is van elkészítve. Döcög, de nem rutin.

Viszont éltetni sem lehet, bár simán elvoltam ebben a kb. 100 percben. Az biztos, hogy ha valaki modern Los Angelesben játszódó gyöngyszemet akar, akkor a sokkal merészebb Under The Silver Lake ajánlott, ha még nem volt meg.