Rossznyelvek szerint megsínylette volna a kesztyűipar, ha a Fidesz tényleg levágta volna minden párttagtárs kezét, aki belenyúlt a pénztárba. A politikai horrort Pokorni pártalelnök villantotta föl 2010-ben. Ha igaza lett volna, egyebek mellett a „kéz kezet mos”-művelet is nehezebben menne, márpedig anélkül szertehullana a véd- és dacszövetségre épülő Orbán-rezsim. A tolvajfejedelemség sötét titkait csak beismerő vallomással együtt lehet felfedni (a Kónya-Balog-Novák-Varga kegyelmi dominó banánhéjával nem számoltak), és galád áruló, aki mégis megteszi (Magyar Péter, vagyis a szemtanú.) A kézlevágós szigor egyenes meghosszabbítása volt az ellenzéki Fidesz-politikának, amely 2005-ben a luxust tette a szocialista-liberális kormányzás állandó jelzőjévé. A „luxusbaloldal” a fűtött úszómedence és a lakomázós kormányülés miatt is kijárt a korabeli kormányoknak. És mit tettek a fideszesek hatalomra kerülve? Nevükre íratták az ország javát. Ez a rendszer lényege, a java-kormányprogram. De sajnos nem minden pártkiborg puritán annyira, mint a pénzügyekkel nem foglalkozó kormányfő. Kilóg a Gucci, és aligha a batidai vadölő fogja visszagyömöszölni a helyére. Se kecske, se káposzta. Csak fóbiákkal van tele a padlás. Meg a bepalizott népek dorkója, hogy peckesebbet ne mondjunk.