:

Vasas Tamás: Isten városa

Vasas Tamás: Isten városa

A napon lassan kifakul a festék.A kontraszt elmosódik, a vonalakelőször halvány satírozások, amorf,puha és maszatos stráfok lesznek,hogy végül teljesen feloldódjanak afényben és megszűnjenek zavarni.A lencse könnyeikimerevített halálfejekegy szépiahegy csúcsán…csak barázdák és foltok.És miközben eltűnikez az elszalasztottábrázolhatóság,Az utókor hallgatása egynegatív rajzolt másolatánráakad a mennyekből lógópiszkos magnószalagra.Két remegő slukk között azapostol arra gondol, hogyilyen lesz majd az újJeruzsálem is.Egy szilárd enklávé a csapongógondolatok nyugtalan mozgásában,mint a májfoltos, meztelen hát egyfatrónhoz izzadva jeleket külda gondviselés kétségbeejtőfáradékonyságáról.