Egy friss tanulmány alapján a távoli múltban eső, sőt hó is eshetett a Marson – írja a Space.com. Ugyan a vörös bolygó ma igen száraz és barátságtalan égitest, egyre több a bizonyíték arra, hogy a távoli múltban sokban hasonlított a mai Földre: vastag, nedves, meleg légköre volt, felszínén pedig folyók, tavak, tengerek húzódtak.

Az továbbra is kérdés, hogy honnan származhatott a marsi víz, és ami még érdekesebb: a legtöbb klímamodell szerint a bolygó felszíni hőmérséklete túl alacsony volt ahhoz, hogy folyékony víz legyen rajta.

Emiatt még mindig vitatott, hogy a vízre utaló geológiai képződmények pontosan miként alakultak ki.

Amanda Steckel, a California Institute of Technology munkatársa és a csapat tagja szerint nehéz meggyőző következtetéseket levonni, a nagy magasságkülönbségekkel megfigyelhető völgyeket azonban nehéz csak jéggel megmagyarázni. A szakértő kollégáival a közelmúltban számítógépes szimulációkat folytatott, hogy felmérje, miként nézett ki a Mars mintegy 4 milliárd éve, amikor a víz drasztikusan formálhatta felszínét.

Az eredetileg a Földre kidolgozott modellt úgy módosították, hogy a vörös bolygó egyenlítői térségének fejlődését szimulálják. A régióban kiterjedt csatornahálózatok szállították a vizet a magasból az egykori tavakba, esetleg egy hatalmas óceánba.

A NASA Perseverance rover jelenleg épp az egyik ilyen helyszínen, a Jezero-kráterben végez vizsgálatokat. Brian Hynek, a Coloradói Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője kiemelte: több méter mély folyókra lehetett ahhoz szükség, hogy a kráterben is látható sziklák lerakódhassanak.

A csapat a marsi völgyek vízzel történő kialakulásának két elméletét tesztelte:

az egyik alapján a bolygó a múltban meleg és nedves volt; a másik szerint a felszíni jégtakarója ideiglenesen megolvadt, ami hideg, száraz klímát eredményezett.

A két forgatókönyv nagyon eltérő égitest képét festi le.

A jégolvadási modellben a völgyek többnyire magasabb tengerszint feletti magasságokban jöhettek létre, ott, ahol a jég felhalmozódott, a meleg és nedves körülmények ezzel szemben sokkal változatosabb magasságú völgyhálózatot eredményezhettek, ami jobban illeszkedik a Mars mai megjelenéséhez. A jégolvadási modell inkább csak néhány helyi sajátossággal áll összhangban, a másik elmélet globális szinten segít megmagyarázni az égitest tájképét.

Ez arra utal, hogy a csapadék valóban jelentős szerepet játszott a felszín formálódásában. A szakértők úgy vélik, hogy a bolygón nemcsak eső, hanem hó is hullhatott, ennek megerősítéséhez azonban további vizsgálatokra lesz szükség.

The post Eső és hó is hullhatott az ősi Marson first appeared on 24.hu.