Az alapelveiben máig hatályos és már huszonnyolc éve változatlanul alkalmazott magyar nyugdíjtörvény - dacára annak, hogy a keretrendszer már kilencvennyolc módosítást megélt - az évek során egyre igazságtalanabbá vált. A döntéshozókat nem késztette lépésre sem az Alkotmányt felváltó Alaptörvényben meghirdetett, a nyugellátásra vonatkozó új felfogás (azaz a szolidaritási-elv), sem a munkaerőpiaci struktúrában bekövetkezett megannyi változás, sem az átlagéletkor módosulása. Pedig a régi, idejétmúlt és kiüresedett fogalmakkal, eljárásrenddel és rutinnal már nem lehet érvényesen és eredményesen egy a társadalmi igazságosságot tükröző új nyugdíjrendszert kialakítani.