Az apró terasz hatalmas parkra néz. Mintha az erdő közepén ülne, magasba nyúló fák lombja szűri a vakító napfényt. Madarak ereszkednek a korlátra, megpihennek a virágok között. Kitti irigyli érte, ő a város közepén, egy zajos, benzingőzös művésznegyedben lakik.Maga alá húzza a lábát, pizsamában és köntösben kortyolgatja a feketét, a pici asztalon éppen csak elfér a tányér és a vékonyka verseskötet. Új szokásként lírával élénkíti az ébredező, még bódult elmét, Kitti szoktatta rá, hogy a mobil helyett egy kötettel indítsa a napot. Rendszertelenül szemezget a versek közül, ráérősen mélázik el a sorokon. A megszokott rituálékkal teljes a reggel.Korán kelt, szapora pulzusra és egy rémálom zavaros emlékképeire ébredt. Hetek óta szorong, az ismerős érzés hajnalra elviselhetetlenné vált, pirkadattól már csak hánykolódott az ágyban. Nyomasztja a negyven, pedig hivatalosan csak öt év múlva számít majd középkorúnak. A kávéba dupla adag mézet csorgat, zabkása helyett péksütemény után nyúl.Nyolckor Kitti jógaóráján kellene lennie, tizenegyre várja a fodrász. Egy kiadós séta feltöltené, a válla befeszült a stressztől, megint sajog a lapockája. Mindig ingerlékeny, ha a szüleit várja vacsorára. A család nehezen viseli majd a hirtelen életmódváltást, nem várhat tőlük támogatást. A barátnője beszélte rá a változtatásra, szerinte negyven felett már egyenesen kötelező.Kitti három éve váltott, az új tanítványai legalább öt évvel fiatalabbnak tippelik a koránál. Testileg, lelkileg felszabadult, bőségesen, gazdagon táplálkozik, mégis olvadnak róla a kilók. Idő kérdése, és rá sem bírsz nézni a húsra, majd lassan a tej és a tojás is kiesik a látószögedből, legfeljebb a sajt okoz ideiglenes kihívást, esküdözött.Két gombóc fagyit kér, másfél órát sétál a parkban. A tízezer lépés kipipálva, a fagylalt is mindenmentes. Az édesítő okozta enyhe mellékíz jelentéktelen aprósággá szelídül a harsogóan zöld fák alatt. Nincs több cukor, amellyel gyerekkora óta enyhíti a szorongásait, jutalmazza, vigasztalja magát. Jólesne végre szeretni a testét, amit a változó kilók és centiméterek ellenére kamaszkora óta ugyanolyan szégyellni valónak lát.A tizenhárom éves Alma reggel jókedvűen lép az osztályba. A helyére ül, előszedi a könyvet, hogy óra előtt még átnézze a törileckét. Alig múlt hét húsz, néhány osztálytársa hangoskodik a hátsó padban, kártyalapok csattannak az összekarcolt farostlemezen. Az osztályfőnök hiába szajkózza, hogy az iskolában nem való a kártya, ha el is kobozza, időről időre előkerül egy újabb csomag. Dani nem bírja a kudarcot, hőbörögve kéri ki magának a bukást, kirúgja maga alól a széket, az ablakpárkányra ül. Tekintetét egy-egy pillanatra a lányon felejti, idétlenül grimaszol. Odasomfordál, arrébb löki a történelemkönyvet, fél fenekét a padra tolja.– A szilvás vagy barackos gombócot szereted jobban? – hajol a lányhoz. Ügyel rá, hogy szavai az osztály hátsó felében is jól hallhatók legyenek. A lány zavarba jön, nem válaszol. Dani megpöcköli a vállát – nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezt a gombócot almával töltötték meg – harsogja.A többiek kitörő röhögéssel jutalmazzák. Alma elvörösödik, láthatatlanná szeretne válni, kínlódva húzza össze magát. Gombóc, harsogja Dani, a bántó kifejezést úgy ismételgeti, mint valami mantrát.Alma egyedül tölti a délutánt. Kulcsra zárja a bejárati ajtót, nem húzza ki a zárból, fél, hogy rányitnak, kínos lenne, ha rajtakapnák, ahogy meztelenül pózol a tükör előtt. Tetőtől talpig szemügyre akarja venni magát. A szülői hálóban kitárja a szekrényajtót, annak belső felén található az egyetlen olyan tükör, ami ezt lehetővé teszi.Alulról indul, fokozatosan adagolja a látványt, hogy kisebb legyen a megrázkódtatás. Magas, fejlett lány, évek óta idősebbnek látszik a koránál. A bokája vastag, a vádlija is erős, térdei akár két, hatalmas zsömle. A combjai összeérnek, a derekánál zsírpárnák nyújtózkodnak a nadrág alól. Előnytelen ez a szabás, de az anyja sokallta a másik farmer árát. Még mindig az ő ízlése határozza meg a lány öltözködését, figyelmen kívül hagyva az előnyösebb darabokat. Alma hiába érvel, majd ha te keresed meg rá a pénzt, azt veszel, amit akarsz, harsogja a nő, virágmintás, színes blúzt dob a kosárba az egyszínű ing helyett.Továbbsiklik a tekintete, a felsőteste lehangoló. Elégedetlen a melle formájával, a karjai vastagok. Lassan vetkőzik, percekig bámulja meztelen tükörképét. A combja köré igazítja a centit: ott nincs változás. A csípője is annyi, mint a legutóbbi alkalommal, csak a dereka lett vastagabb. Lassan fordul körbe, behúzza a hasát, előnyös pózokba kényszeríti magát. Feszélyezi a látvány. Hiába tudja, hogy csak a közelgő vérzése, a visszatartott víz miatt lett nagyobb a hasa, végül a fenekét csúfító narancsbőr miatt, ötből hármat ad a két hete még négyesre értékelt idomokra.Ingerülten csukja be a szekrényajtót, összekapkodja a ruháit, a szobájában melegítőt húz. A könyveibe temetkezik, estig köztük marad, visszautasítja a vacsorát. Már sötét a lakás, amikor zuhanyozni megy. Sokáig forgolódik az ágyban, képtelen elaludni, az üres gyomor elviselhetetlenül követeli az adagját. A konyhába oson, mohón tépi fel a hűtő ajtaját. Hidegen tömi magába a megmaradt pizzaszeletet, csokis pudingot küld utána, amit egy egész camembert sajt, majd három Túró Rudi követ. Addig fal, míg émelyegni nem kezd. Megissza a maradék Kofolát, a szobájába támolyog, és az ágyra dől. Félóra sem telik el, amikor kénytelen a mosdóba vonszolni magát. A WC-kagyló fölé görnyed, a torkáig nyomja az ujját.A gúnynév év végéig rajta marad. Senki nem áll mellé, nem védi meg, még a lányok is cserben hagyják. Gyűlöli az iskolát, sóvárogva várja a nyarat, hogy kiszabadulhasson végre a bántalmazó közegből. Szeptemberben gimnáziumba megy, de még negyvenévesen sem tudja feltétel nélkül elfogadni magát.Rakott krumplit készít vacsorára. Magabiztosan nyitja a hűtőt, tudomást sem vesz a polcon sorakozó sajtokról és a disznótorosról, amit két napja hozott az apja. Csak egy kis kóstoló, nyomta kezébe a szalonnával, préssajttal, hurkával megrakott táskát. A férje és a fia élvezettel vetették rá magukat, a préssajttal még aznap este végeztek. A hurkát a hétvégén süti meg, hoz mellé friss kovászos kenyeret. Neki elég lesz egy kis borsóleves.Kiveszi a zsírpapírba csomagolt kolbászt, orrba csapja a füstölt illat, megkívánja, ahogy szeleteli. Szeme megakad a konyhai naptáron: pirossal jelölve a mai, első húsmentes nap. Távol tartja magától a kolbászt, egyetlen karikának sem enged utat. Mennyivel könnyebb dolga lenne, ha csak zöldséggel és gyümölcscsel volna tele a hűtő! Gondolataiba merülve szeletel, a főtt tojás végét kis híján a szájába rakja. Délben csak egy könnyű ebédet evett, mostanra teljesen kiürült a gyomra, mégis legyőzi a kísértést, hogy lenyalja a tejfölös kanalat. A mosogatóba hajítja, gyors mozdulatokkal tisztítja meg, majd a naptárhoz lép, mindenmentesre javítja a húsmentes jelölést. Neki a radikális váltás való, csak összezavarja a fokozatos átállás.Elégedetten tolja be a megrakott jénait a sütőbe. Megkönnyebbül, hogy a konyhapulton már csak zöldség és tofu maradt.A szülei félórás késéssel érkeznek. Anyja kezében torta, apjáéban ajándékszatyor. A boríték a mélyén lapul, de a bonbon fele túlnő a táska oldalán. Idén, talán a kerek szám örömére, az édesség maxi csomagolás, a torta is emeletes. A kedvenced, nyújtják át elégedett mosollyal. Biztos benne, hogy szándékosan sodorják kísértésbe, de sosem teszi szóvá.Feltálalja a rakott krumplit, a család éhes, az anyja szeme csak percek múlva téved Alma tányérjára, hosszan vizslatja az ételt, mielőtt megszólal:– Te nem rakott krumplit eszel?– Valami újra vágytam.– Ez a kedvenced.– Csak tudja, mit kíván! – jegyzi meg az apja. – Mit is eszel tulajdonképpen? – kérdezi óvatosan.– Zöldséges tofurántottát.– Tofu? – a nő kis híján félrenyel. – Démonizálod a virslit, mert tele van szójával. Most meg tofut eszel? Génmanipulált szójából?Alma arcán tartja magát a rendületlen, magabiztos mosoly, valósnak látszik a magára erőltetett nyugalom: – A virsli nem étel, hanem szemét.Az anyja nem válaszol, kimérten rág.– Szeretnék leadni néhány kilót.– Talán mozoghatnál többet önsanyargatás helyett.Az apja tesz rá kísérletet, hogy enyhítse a bántó megjegyzést:– Mi így is szeretünk – duruzsol.– Életmódváltás – közli Alma. – Növényi alapú étrend.– Nem eszel többé húst? – mereszti rá a szemét a legkisebb. Arcán aggódásnak álcázott rémület. – Anya, te imádod a húst!– Se tejterméket, se tojást – pontosít Alma.Az anyja hisztérikusan felnevet.– Neked elment az eszed! Biztosra veszem, hogy Kitti beszélte tele a fejed. Ideje volna elfelejteni azt a zakkant tyúkot!Alma elvörösödik. Remeg a villa a kezében, alig bírja visszatartani a könnyeit. Nagyokat nyel, mélyeket lélegzik. Szó nélkül fejezi be a vacsoráját, aztán feláll az asztaltól, a hűtőhöz megy, kiveszi a tortát, és egy határozott mozdulattal a szemetesbe hajítja. Az asszony elképedve bámulja, torkán akad a szó. Alma néhány pillanatig farkasszemet néz a sápadt, remegő ajkú nővel, aztán leveszi a kabátját a fogasról, zsebre vágja a slusszkulcsot, és nyugodt, magabiztos léptekkel kisétál a lakásból.