Azt mondják, nem a búra miatt, sőt, óvja világunk,csend és béke honol, lám, mélyen alatta! A bájosváros, ahol mi lakunk, az nemcsak a legszuperebb, deerrefelé az egyetlen is, így mondhatni önállóés szuverén. Négy apró házból áll, meg a templom,tornyán rajta az órával, mi megállt ezer éve,már csak lelki iránytű minden búralakónak.Ott, mellette a hosszúkás, lapos épület, az vagyegy pártkocsma vagy istálló, nem látni sosem be;iskola, kórház, menhely nincs, de igény se ilyenre.Elvolnánk mi magunkban, akárcsak a szilvabefőtt, denem hagyják amazok. Irigyek ránk – persze megértjük,semmi hitük nincs, és még kormányozni se tudnak.Folyton rontást hoztak ránk, könyökig belenyúltakéletutunkba, ezért kellett a derűre a búra.Tőlük véd, meg a balsorstól, ami tép, (s euróktól)– ezt mondták, akik építtették, majd kihajóztak,és itt hagytak minket e hógömb díszleteként, holáremelések meg migránspara, düh kavarog, hamegrázzák az egünk a hatalmak, és nem a pelyhek.