Vannak dolgok, amelyek anélkül is kedvesek a magyar ember lelkének, hogy a politika megmondaná, mit gondoljunk róluk: fixen ilyen a szabadság meg a kovászos uborka. Előbbiért, például a bántalmazott gyerekek vagy a kisebbségek szabadságáért százezrek vonulnak maguktól is, nem kell hozzá a miniszterelnök úr, hogy Brüsszelben a nemzet, Dopeman podcastjében pedig a művészi szabadságról beszéljen. Utóbbiban viszont jó érzékkel látott potenciált, mikor a 2020-as koronavírus járvány kellős közepén kellett valami szimpátia-poszt a közösségi médiába - és ki tud haragudni a kovászos uborkára, ugyebár.