Samara Weaving főszereplése és a nem annyira gyakori rablós műfaj miatt nem hagyhattam ki ezt a Hulu filmet (itthon Disney+ világpremier), de még a nem nagy elvárások ellenére is csalódás lett.

Lehetett volna jó az Eenie Meanie, ehelyett inkább újabb bizonyíték arra, hogy csak Soderbergh (Ocean’s és Out of Sight) a zsáner modern királya, senki nem közelíti meg egyelőre. Konkrétan még Edgar Writghtnak sem sikerült a saját ritmusú Baby Driverrel. Mondjuk miért vártuk volna, hogy pont a Continental sorozat egyik készítőjének sikerülne fellépni a trónra…

A konkrét filmben a főszereplő bankrablásoknál volt sofőr, de már kilépett az alvilágból, épp suliba jár és szar munkája van. Néha még összejön a volt pasijával 1-2 éjszakára, de semmi tényleg komoly, csak hát összeköti őket a fiatalkori nehéz út (igazi Materialists képlettel:), viszont az egyik ilyen hancúrnak következménye lesz: teherbe esik. Ez csak úgy 3 hónap szünet után tudja meg, el is akarja mondani a volt pasijának, de amikor beállít hozzá, akkor épp két fegyveres férfi faggatja azt. A menekülés után kiderül miért, és hát az egyik alvilági figurának lógnak is emiatt, immáron közösen, szóval kell még 1 munka, 1 nagy fogás. Ez lenne a film központjában levő rablás.

Nem mondom, hogy az ilyesmi filmeknek a röviden leírható történet lenne a lényege, még az Ocean’s 11 összefoglalása se lenne különleges, sokkal inkább a kidolgozás és a részletek számítanak. Avagy a rablásnak nehéznek kell lenni, a terveknek ki kell siklani, és mindezt jó karakterekkel és ritmussal kell ábrázolni. A humor szerintem tetszőleges, csak el kell köteleződni a készítői döntés mellett és a mérleg azon oldalára tenni többet, és ez az Eenie Meanie legnagyobb baja. Kötéltánc a komolyság behozása a zsánerbe.

Az első fél óra közben konkrétan nem értettem miért nem próbálták be mozikban. Nem váltott meg semmit, de akadt némi lendülete és humora, bár az első nagy fordulata eléggé morbid volt. Aztán elkezdtek készülni a rablásra, még tartott a könnyedség (a benzin poénon fel is tudtam nevetni, majd meglátjátok?), de ott már döcögött picit a film, hogy utána valami teljesen másba váltson át.

Nyilván nem lenne baj a komolyodás, de a rendes alvilági drámához még annyira sem értett az író-rendező Shawn Simmons, mint a kezdő könnyed rablós akció részhez. Ez a fő bűn itt. Ahogy átvezeti a komolykodásba Simmons, és ahova azt kifuttatja. Lehet az mondani, hogy alapozott a fordulatoknak…, de nem, igazából a végső katalizátorra még ezt sem tudom rásütni. Nem tudom megvédeni a filmet azzal, hogy csak nekem nem tetszett, mert teljesen szétesett, mintha két ötletét akarta volna egybegyúrni, de nem volt rá képes.

A technikai megvalósítás nekem tetszett, főleg egy bizonyos eheti Netflix premiert nézve nem sokkal utána (lesz írás), korrekt volt a fényképezés, a vágás elment, de a színészek már bajban voltak, gondolom az író-rendező miatt eléggé papírmasék lettek. Lehet nagyobb tehetségek jobban bírtak volna a váltásokkal, de Samara Weaving csak szépen aztán szenvedőn tudott nézni, mert a “sokat láttam már” nem annyira ment neki, pedig kellett volna az utolsó órához.

Nem vártam sokat, amolyan “hátha” módon indítottam el és még így is alulteljesített a jó kezdése után. Kérdezhetném, hogy miért ennyire nehéz ilyesmi filmet csinálni, de hát látjuk, hogy az, folyamatosan bizonyítják Hollywoodban. Berendelni is nehéz lehet ilyet, mert oké, pitchel egy akárki, de hát nem az alapok miatt működik egy ilyen darab. Mondjuk a Continentalért felelősök egyikének sem adnék pénzt rá, az is biztos.