Vasárnap a kora esti, esti órákban holdfogyatkozást figyelhetünk meg. A jelenség menetrendjét pontosan ismerjük, azonban az első fél-egy órában nem lesz könnyű megfigyelni az alacsonyan járó, a Föld árnyéka miatt elsötétedett Holdat. Vajon mikor sikerül először megpillantani a fogyatkozó Holdat? Próbáljuk ki!

A teljes holdfogyatkozás szeptember 7-én vasárnap este következik be, reméljük látjuk is, bízunk a derült időbem. Holdfogyatkozások idején a telehold látszólag elfogy az égen, mivel a Földünk árnyékába merül. Csak ekkor, telehold fázis idején láthatunk holdfogyatkozást, mivel ekkor kerül nagyjából egy vonalba a Nap, a Föld és a Hold. A holdfogyatkozás nem keverendő össze fogyó Holddal, utóbbi a teleholdat követő holdfázisok összefoglaló elnevezése.

Napunk mindig csak a felét világítja meg a Holdnak, a fázis pedig attól függ, hogy erre mennyire látunk rá. Teleholdkor az egész megvilágított oldalt láthatjuk, mivel ekkor Földünk a Hold és a Nap közé kerül. Ugyanakkor nem minden teleholdkor jelentkezik holdfogyatkozás, mivel az égitestek pályasíkja nem esik pontosan egyb – a Hold jellemzően kevéssel a földárnyék „alatta”, vagy „felette” halad el, ezúttal azonban „telibe találja”.

A teljesség fázisa idején a Hold áthalad a Föld árnyékkúpján. Ha ekkor kísérőnk felszínén állnánk, azt látnánk, amint a Napot kitakarja a nála látszólag négyszer nagyobb Földünk. Teljesen azonban a Hold ekkor sem sötétedik el, mivel a Földet légkör övezi. Légkörünk pedig mint egy lencse megtöri a fényt, és egy kis részét saját árnyékkúpjába juttatja. Emiatt látjuk halványan a Holdat a teljesség fázisa idején is.

A légkörben az eltérő színű, azaz hullámhosszú fénysugarak eltérő mértékben szóródnak: a kék jobban szóródik, ezért látjuk kéknek felettünk az eget, ilyen színű napsugarak szóródnak mindenfelé, így szemünk irányába is a légkörben. Ugyanakkor a vöröses fénysugarak kevésbé szóródnak, ezek jobban áthatolnak, tovább tartják meg eredeti irányukat – ezért vöröses a lenyugvó vagy kelő napkorong az égen. A légköri viszonyok változása miatt a szóródás mértéke is változó, de azt mondhatjuk, hogy bolygónk légköre miatt főleg vöröses fény jut bolygónk árnyékkúpjába.

Szendrői Gábor felvétele a 2015. szeptember 28-i holdfogyatkozásról.

A szeptember 7-i fogyatkozást a kora esti-esti égen figyelhetjük meg. Napunk 19:12-kor nyugszik, ekkor, vele átellenben, a keleti égen a Hold már közel három perce felkelt, de egyáltalán nem biztos, hogy felkelését valóban látjuk. Alacsonyan ugyanis nehéz megfigyelni az égitesteket a légkör erre mutatkozó sűrű, párában és porban gazdag állapota miatt, még akár felhőtlen égen is.

A fogyatkozás fázisai és időpontjai az alábbiak:
• A belépés kezdete a teljes árnyékba (ekkor kezd el a Hold bal peremvidékén megjelenni a sötét földárnyék, egy diffúz peremű, nem éles alakzatként): 18:27:02 – de ezt nem látjuk Magyarországról, mivel ekkor a Hold tőlünk nézve még nem emelkedett a látóhatár fölé.
• A Hold teljes terjedelmében belép a teljes földárnyékba (ekkor a teljes holdkorong a sötét földárnyékba merül): 19:30:41. Ekkor már a Hold 20-30 perce megfigyelhető lehet az égen, ha tiszta a horizont környéke és jó a levegő átlátszósága.
• A Hold elkezd kilépni a teljes árnyékból (ekkor kezdi a Hold elhagyni a teljes földárnyékot, és egy világos ív jelenik meg a jobb felén): 20:52:47.
• A Hold teljes terjdelmében elhagyja a teljes árnyékot (ekkor „mászik le” a sötétvörös földárnyék utolsó része is a holdkorongról): 21:56:26. A félárnyékos holdfogyatkozás vége: 22:55.

A teljesség fázisa (tehát amíg a Hold teljes terjedelmében a teljes földárnyékban mutatkozik) 1 óra 22 perc, míg ezt megelőzően és követően 1 óra 13 percig tartó részleges fázis van, amikor a Holdnak csak egy része kerül a teljes földárnyékba. A totalitás 19:30:41-kor kezdődik, maximuma (legsötétebb állapot) pedig 20:11 körül várható. Az árnyékkúp középpontja a holdkorong északi részére esik majd. Viszonylag sötét fogyatkozásra számítunk. A teljesség környékén a Hold már elég magasan lesz az égen ahhoz, hogy derült idő esetén pontosan előre lehessen jelezni, mit látunk rajta. A teljes fázis 20:52:47-kor ér véget, 21:56:26-kor pedig a lejes árnyék utolsó része is elhagyja a Holdat.

Mire figyeljünk a jelenség idején?

A holdfogyatkozás megfigyeléséhez nem szükséges távcső, szabad szemmel tökéletesen követhetjük lefolyását. Persze nem árt, ha időnként távcsőbe is pillantunk, abban kicsit másként festenek a holdkorong látványos színei, és a színkavalkád hátterében megfigyelhetünk sok krátert, a Hold idősebb és egyenetlen felföldjeit, valamint sötétebb és simább lávatengereit.

Miközben egyre magasabbra emelkedik az égen, hazánkból nézve jobbra felfelé tart, addig épp ellentétes irányban halad a Föld árnyékkúpjában. Itt tehát két folyamatot követünk egyszerre: egyrészt a Föld gyorsabb forgását, amitől a Hold felkel és jobbra felfelé emelkedik, és látjuk a Hold keringését is a Föld körül, utóbbi lassabb jelenség, ennek során jobbról balra halad Holdunk az égi háttérhez (pl. távoli csillagokhoz) képest. Ezen utóbb mozgása révén merül bele a sötét földárnyékba.

A teljesség fázisa alatt a vörös árnyalat csak durva közelítésnek tekinthető. Ekkor sem egyforma a Hold színe a korong különböző részein, mivel a földárnyékba vetített vöröses szín eloszlása nem egyenletes. Esetenként előfordul, hogy a Holdról nézve a bolygónk egyik peremvidéke sokkal több felhőt vagy légköri port tartalmaz, mint a másik – ami nyomot hagy a rajta áthaladó napfényen. Így a földárnyékba a légkör fénytörésével bevetített fény intenzitása és színe sem feltétlen homogén – utóbbi a holdkorong eltérő színei és fényintenzitása formájában jelenik meg. Arra ugyanakkor biztosan számíthatunk, hogy a Hold felső, északi része lesz a legsötétebb vörös, mivel ez esik a földárnyék közepéhez közelebb.

A fogyatkozás előrehaladtával figyeljük meg, hogy a sötét földárnyék íveles pereme mekkora égitestre utal a Hold hoz képest! Ha kiegészítjük a sötét árnyékot, elképzelhetjük a földárnyék teljes méretét. Ebből az egyszerű megfigyelésből már arra tudunk következtetni, hogy a Föld közel négyszer nagyobb a Holdnál. Sőt, ha tovább gondolkodunk, nem nehéz kitalálni, hogy a Holddal azonos látszó méretű Nap valódi nagyságát tekintve sokkal meghaladja a Holdét. Mindez szabad szemel és tiszta logikával megbecsülhető.

Ami szokatlan a mostani fogyatkozásnál

A holdfogyatkozások „menetrendje” percre pontosan kiszámítható sokezer, a mostani alkalom néhány szempontból mégis nehezen jelezhető előre. Ennek három oka, illetve befolyásoló tényezője van: a látóhatár jellege, a légkör állapota és a fogyatkozás fázisa. Egyrészt nagyon jó rálátás kell a keleti horizontra, tehát fák, házak, vagy egy hegy se zavarja a látványt – minél magasabbnak látszik a látóhatár, annál később pillanthatjuk meg a Holdat, amely emelkedése közben fogy majd el teljesen. Ezalatt merül bele a teljes földárnyékba, tehát a látvány szempontjából nem mindegy, mikor bukkan ki látóhatárunk fölé.

Karli Gyula Sámuel sorozatfelvétele a 2011. június 15-i teljes holdfogyatkozásról.

Mivel a légkör alacsonyar rétegei sok fényt nyelnek el, vastagabb felhők nélkül is elképzelhető, hogy a Hold nem vehető észre a kelése után 5-15 percig. Amint egyre magasabbra emelkedik, egyre ritkább és átlátszóbb légrétegeken keresztül érkezik a fénye, tehát egyre jobban megfigyelhetővé válna – azonban éppen eközben fogy el teljesen. A Hold korongját a látóhatárhoz közel, felkelésekor a Nap még részben megvilágítja (ez a fényesebb rész ekkor balra lefelé esik), de fokozatosan halványodik, mivel fél órával a kelés után merül bele a teljes árnyékba. Ennek megfelelően lehetséges, hogy az emelkedő, de halványodó Holdat nem tudjuk megpillantani. De az sem kizárt, hogy már ekkor sötét vöröses árnyékban ott pompázik az égen, ha nagyon tiszta a légkör. Mindezt csak aznap fogjuk tudni megállapítani – ezért is egyedi és izgalmas a mostani fogyatkozás.

A jelenség megfigyelésére bíztatunk mindenkit Magyarországon és a határon túl is. Aki nem szakavatott amatőrcsillagász, de követi a jelenséget és másokkal is megosztaná élményeit, azok beszámolóit várja a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) emailben. A beküldött összefoglalót a csillagaszat.hu hírportálon is leközöljük. Email-es beszámolójukban röviden térjenek ki az alábbiakra: 1. honnan történt a megfigyelés, 2. milyen volt a látóhatár és az ég állapota, 3. mikor pillantották meg elsőként a Holdat, és ekkor még volt-e világos része, vagy már teljesen elfogyott, 4. látszott-e 19:30-kor a teljes fázis kezdetén a vöröses Hold, és milyen színei voltak ekkor. (Az MCSE tagjai által készülő részletesebb, tudományos megfigyelés a szokásos standardokat kövesse, az előző négy pont a további érdeklődőkre – nem tagokra – vonatkozik.) Megfigyelésünket a jelenség után küldjük be emailben „holdfogyatkozás megfigyelés 2025” szöveggel a tárgymezőben (subject-ben) az mcse@mcse.hu címre. A beküldéssel belegyezünk, hogy az email tartalmát a csillagaszat.hu-n megjelenő összefoglaló cikkbe felhasználják.

A holdfogyatkozás különös, lassan változó szín- és fényvilága akkor érzékelhető igazán, ha van hozzá „kontextus”: figyeljük meg a környezetünk fényviszonyainak változását a Holddal együtt, amit akár fényképen is megörökíthetünk. Utóbbi esetben, ha ez jól sikerült (nem könnyű megörökíteni, mert sötét lesz és hosszú expozíciót kell alkalmazni, ami közben könnyen elmozdul a kamera) ezt a technikai részletek leírása mellett (név, helyszín, időpont, távcső vagy telefon paraméterei) adjuk meg. Csatolmányként maximum 2 Mbyte-os képet mellékeljünk.

Ne feledjük, hogy az égbolt egyéb látnivalókkal is szolgál aznap este. A Szaturnusz kicsit később kel, de szintén jól megfigyelhető lesz az éjszaka során, 12 fokkal keletre (balra) a Holdtól. A tavaszi gyűrűátfordulás után ismét egyre látványosabb a bolygó ékessége, gyűrűrendszere. Legnagyobb holdját, a Titant (amely egyben a Naprendszerben a második legnagyobb holdja) halvány csillagként figyelhetjük meg a bolygó mellett.

Jó észlelést!

Kapcsolódó érdekességek:

Félárnyék és Danjon-becslések egy korábbi holdfogyatkozáskor

Csillagfedések egy holdfogyatkozás alatt

Az eddigi legsötétebb totalitású holdfogyatkozás