Egy harmonikaajtón besereglenek a mulatós zenetermeszei, csak összecsuklom az ágy mellett,mint aki tisztítószerek kotyvalékában úszottegész nap. Kesztyűs kezem, ahogy a halak,elmerül egy latyakos kukában, bűz vanÁltalában.Általa egy ország, ahol a királyok rondák.Az udvar szaros, a pipik rakott szoknyábancsipegetnek a budi körül.Általában elszabadultak az indulatok.Tegnap egy pillanatra visszanyertem az öntudatom,amit összepedofilozott a mélyszegénység.Minden sarkon rám kenik a propagandát, mintvalami fertőzést, ami az agyat támadja meg,az idegrendszert, hiába kerülöm el a veszélyeszónát, amire halálfejek figyelmeztetnek.Barokkot hallgatok ma is. Minden benne van, amitegy nagytakarítás megkíván. Rongyok összevissza szárnya,tisztítószerek babazáras káromkodásai, szórófejek tévedése.Az ablakon végre kilátni, ahol a tájék már nem tudhatom,hogy mit jelent.Általában élek, de Általa nem.Kiszállnak a sírból az eltemetett ideológiák, tetszhalottaktáncolnak az élők csontjain. A szemükről lehet felismerni őket,olyanok, mint a kiszáradt kút, vagy egy sötét odú, beledobálhatszbármit, elnyelik.Általa lehetett volna jó is. Kedves. Aranyos.A faszért ilyen dühös mindig. A kurva anyját.A Dobogókőjét neki! Fulladjon bele a sekély,teleszart Balatonba! Zuhanjon le a vára a budaidomboldalról! Földrengés nyomja agyona lombkoronasétányt.Kell egy görcs. Muszáj a madzagra görcs, hogy necsússzon bele a gatyába. Mindenki fél, és izgul,a mutatványos után, meglehet, extrém takarítóralesz szükség, aki fertőtlenít, és kiszedi a parkettákrései közül a beleivódott vért, hullaváladékot.