Karácsonyra ismét pár felmerült gondolattal, elhanyagolt témával jönnék, mint tavaly.

Az egyik ilyen, ami nagyon sokszor előkerül kommentekben, és amit fent is láttok. Általában a kritikai konszenzus ellen szokott menni. Valójában nem is teljesen akarok szembeállni vele, mielőtt az ilyesmit hangoztatók összeszorítják az öklüket. Inkább bontsuk ki kicsit?

Szerintem az értékeink közül az egyik legfontosabb az idő. Mire szórjuk? Most a doomscroll mellékszálba ne menjünk el szerintem, maradjunk ott, hogy cinema. Viszont ennek fényében mondok egy adatot, miszerint csak a boxofficemojon vagy a numbersen sorolt filmek 1279 darabot jelentenek. Ezek gondolom amik feltűntek valamilyen szinten az amerikai piacon. Az napi 3 film, ha mindet meg akarjátok nézi.

Komolyan mi alapján szűrtök előre? Annyiszor látom, a “mindent bepróbálok magamnak” dolgot, viszont hatalmas reklámkampányt kapott szaroknál is, ezért tényleg őszintén próbáljanak meg válaszolni aki így gondolják. Mármint, hogy mindent bevizsgáltok, mert ott vannak a számok, avagy biztos szűrtök előre, nézzetek magatokba. Nekem olyan furcsa mindig olvasni a” kritikusoknak nem szabad hinni” ellenérveként a fentit. (Mellékszál, de már baromi sok éve hangoztatom, hogy érdemes választani pár embert, olyat akivel egyezik és akivel teljesen szöges ellentéte az ízlésetek, és az sokkal jobb irányvonal, mint egy RT vagy Metacritic. Néhányn szerintem pont ezért vannak itt, bár én maximum fél kritikust teszek ki.)

Válaszolok is a magam nevében, mert el nem tudnám képzelni, hogy valami személyes kíváncsiságon kívül olyasmit nézzek, amiről tényleg előre tudni, hogy katasztrófa. Nem a közepes “hátha nekem jobban rezonál” filmeket értem ez alatt, hanem a kifejezetten rosszaknak kinézőt, hiszen ha jön 3 darab egy héten moziba és 3 PVOD-be, akkor valami alapján előre kell venni belőle, mert mindre nincs idő.

Teljesen valid, hogy valamit imádok, így már csak a zsánere miatt belenézek, ezek nekem kifejezetten a posztapok filmek, lásd az Elevation, aminek ki kell keresnem a nevét, mert nem is rémlett már (az Afterburn még hátravan, ne is mondjátok, meg az a másik Bautista). Vagy nyilván kedvenc rendezők és színészek átbillenthetnek a kihagyhatatlan oldalra. De aminek így 21 év (atyaég) után büdös a reklámkampánya, és még a kritikusok is leszólják, azoknál már néha csak a blog miatt veszem rá magam, hogy legyen írás, és úgy igyekszem a jót is megtalálni benne. (Például most az Ella McCay foglalkoztat katasztrófaturizmusként…) Plusz tudom néha a hasam közepét nézem, mert egyre jobban tetszenek a művészfilmek drámák, de eskü imádom a blockbustereket, szóval azoknál valamiért kevésbé szűrök előre, a remény átveszi az irányítást, de tisztában vagyok ezzel, és ez a másik, ami miatt még ennyit járok rájuk moziba, és tudok írni róluk. Azt is tudom, hogy feltehetően nem fogok új Starship Troopersre vagy Fifth Elementre vagy Mátrixra bejutni porbafingóként…

Visszakanyarodva rátok, inkább oda akarnék szerintem eljutni a válaszok mellett, hogy ne csak a hatalmas reklámkampányos filmeket nézzétek? Ha valami kisebbet sokan éltetnek, annak ne cinikusan adjatok esélyt, hanem nyitottan valami új élményre.