A nemrég megjelent cikk egy fiatal özvegy apa vallomásáról engem is mélyen megérintett. Olvasás közben önkéntelenül felmerült bennem, hogy az élet kiszámíthatatlansága miatt akár én is itt hagyhattam volna a férjemet egyedül, egyik vagy mindkét lányommal. Ez a felismerés nem magyarázat, inkább kiindulópont: sokszor egészen közelrõl érintenek bennünket azok a történetek, amelyekrõl mégis nehéz beszélni. Az ilyen élmények ereje gyakran nem a szélsõségességükben rejlik, hanem abban, hogy ismerõsek számunkra. Vannak tapasztalatok, amelyek nem férnek bele abba a képbe, amit a "jó szülõrõl" gondolunk - és éppen ezért gyakran kimondatlanok maradnak.