Steven Spielberg újra az UFO kérdéssel foglalkozott egy filmjében, hát szabad ilyet kihagyni? Nos, nem kertelek: igen. És amúgy is “UFO”.

A történet egy IT biztonságis ex-hacker körül bonyolódik, aki látszólag rengeteg adatot lopott ki az ügynökségtől, ahol dolgozik, és ezért az egész filmben üldözik is. Ebbe keveredik bele egy időjós nő, Emily Blunt az utóbbi évei legjobb alakítását hozza, de szinte lehetetlen spoiler nélkül beszélni az egészről. Főleg, hogy bár felfedték az űrlény témát a reklámkampányban, de az igazi irányt igyekeztek titkolni.

Röviden rengeteg üldözés lenne az izgalom, és pár nagyobb kérdés a tartalom. A lényeg, amivel még egyet is tudok érteni, hogy az empátia iszonyat fontos lenne a mai világban, de egyre kevesebb van belőle. Pedig látjuk mire lenne képes, ha sokkal többen birtokolnák a “képességet”, miközben a techcégek és bizonyos államfők ezerrel harcolnak ellene. Jelenleg mindenkit igyekeznek elzárni a saját algoritmusos buborékába, ahol egy pillanatra sem kell gyakorolniuk az átérzést és ezáltal megértést, csak felháborodottan nézhetnek az “idegen” témákra. De ezt valami olyan elemi és naív módon adja át a Disclosure Day, hogy nem tudott elkapni mégsem. 2026-ban egyszerűen kevés, ahogy itt mesélnek róla. Lehet nem csak a gondolatot, de a cselekményt is kicsit a múltba kellett volna tenni, úgy kevésbé lenne megakasztó, de erre mindjárt visszatérek.

Amit valamennyire megadok a filmnek, hogy a popcorn része teljesen jó a vonatos jelenetig. Sőt, pont azt előzi meg talán a legerősebb pillanat, amikor az empátia mindent megold, még egy szöktetést is, hogy ködösen mondjam. Az is nagyon tetszett, hogy csak úgy a történet közepében kezdenek, és onnan bontakozik ki minden, pedig ezt lehetett volna sokkal hagyományosabban is felvezetni. Bár az nem fért volna el semmilyen játékidőben. Láthatóan nem a hogyan derül ki bármi volt itt a kérdés, hanem a változás lehetőségének pedzegetése. Persze blockbuster körítéssel. Persze?

Viszont, és jön a hatalmas de, szerintem túl cinikus vagyok mindehhez az utóbbi pár év miatt. Ilyen vízválasztó lesz a film? El tudom nézni Spielberg szentimentalizmusát, és még az üzenetet is jónak tartom, de a covid és az utána történtek végképp aláhúzták, hogy ez nem működik. Az emberiség nem ilyen. Nincs már naiv pozitivitás, mert nagy léptékben tekintve az emberek a szemüknek sem hisznek, amire még az AI is rájött, pedig előtte sem volt rózsás a helyzet. Amúgy is elhalt egy részükben az empátia, szóval kéne a visszatérése, fontos, de, és itt jön be a cinizmus, doomerizmus: lehetetlen ilyen formában. És nem is elég?

Lehetetlen egy nagy fordulás, a közös igazság legalább elismerése, ha nem is egyetértés. Nyögvenyelős lesz minden, ha van remény. Van? Pedig ott van az empátia képessége a többségben, és a filmművészet fontos része lehetne a felélesztésének.

Technikailag viszont profi munka, bár kicsit talán inkább a rutinost sütném rá. Persze sok streaming “blockbuster” számára ez a szint is elérhetetlen magasság, szóval bár leszólásnak hangozhatott az előző, de közben pedig nem az, viszont jóval Spielberg mesterművei alatt van. A trailerben mutatott vonatos jelenet ellenben katasztrófa volt. Jól indul, de utána… bár még így is kevésbé képtelenebb, mint a vége, amikor csak úgy “hát jó” módon feloldódik az egyik fenyegetés.

Jól látjátok, csalódás. A mélyén jó van, szerintem feltűnő, hogy nem akartam földbe döngölni, de túl egyszerű. De most komolyan, bármilyen leleplezés működne, amikor lassan egy évtizede milyen kiderülések vannak, és mégis tovább tartunk a mély felé? Áh, inkább mégis csak felhúzott a film.

(A kommentekben biztosan lesznek spoilerek, kérem mindenki jelölje, de aki semmit sem akar tudni, az ezúttal tippre semmiképp se olvasson bele.)