Baromira örülök, hogy kis filmek ekkora tömegeket tudnak megmozgatni, avagy az Obsession a Blair Witch-el felállított 27 éves rekordot döntése mellett többet hozott, mint az idei Star Wars film. Ott volt mellé a Backrooms is, ami az A24 sokkal drágább Chalamet-es filmjét ütötte. A mozi él! A közönség nem csak nagy IP-kre kíváncsi, akkor is ha gigasiker lesz még idén a Spider-Man is mindjárt.

Az Obsession-t megnézve viszont nem értem miért pont ez lett ekkora hype. Nem rossz, ne értsetek félre, de egy baromi lassú horrorfilm, amin bőven látszik a költségvetése is. Mondjuk a castingnál belenyúltak a jóba, az tény.

A történet egy Nice Guy körül bonyolódik, aki bele van esve a munkatársnőjébe. Folyamatosan arra vágyik, hogy kijusson a barátzónából, de nincs mersze ezt ki is mondani. Konkrétan neki veszi az ajándékot, ami beindítja a cselekményt, hiszen egy kívánságteljesítő játékról van szó, amit eltörve kérhetsz valamit, és az megvalósul. A Nice Guy vágya, hogy az imádata tárgya mindennél jobban szeresse.

Természetesen mindez negatívumokkal jár, hiszen a bevált recept alapján mindig van apróbetű a “szerződésben”. Ha a film címe nem lenne árulkodó: a nő teljesen megszállottja lesz a férfinak, egyre furcsábban viselkedik a természetesen durva vég felé száguldva araszolva. Ide is tenném, hogy a megszállottat alakító Inde Navarrette miatt működik igazán a film, ahogy említettem, vele nagyon jól választottak.

Igazából nagyon érdekes, hogy két ilyen beszélgetős darabot is kaptunk már 2026-ban, mert az Obsession igazi társa leginkább a Drama idén. Bár szerintem itt egyértelműbbek a morális kérdések, hiszen már a cselekményt beindító pillanat sem igazán értelmezhető félre, de jó, fogjuk rá, nem tudja, hogy a kívánság valóra vágyik. Viszont amit utána tesz a főszereplő, az védhetetlen, főleg miután megtudja technikailag miképp lett övé a nő.

Lehet ez a siker kulcsa, a beszédtéma? Vagy tényleg csak az a pár remek jelenet, amit felkapott a közösségi média? Nem elég, hogy sokszor iszonyat lassú a film, bár ez néha azért hat a nyomasztási oldalról, de valójában az egész kicsit… Michael Bay-es? Tudom, ez most véletlenszerűnek tűnik, de Bay kívülről nézve “ez cool, az cool” módon áll neki a filmjeinek, elég bevizsgálni a BTS videókat vele, és itt is hasonlót éreztem. Volt pár nagyon jó pillanat, amiket mindenképp vászonra akart vinni a rendező, és azt valahogy összekötötte.

Viszont az sem vitatható, hogy a sötétebb fordulatok miatt ágyazódik be jobban az ember fejébe a film. Érdekes, hogy amikor házalt a forgatókönyvvel a rendező, akkor volt aki 2 milliót adott volna azért, hogy a főszereplőből inkább főhőst csináljon, de hát pont az teszi érdekessé az Obsessiont, hogy Bear nem jó ember. Vagyis ez ad beszélgetésre alapot? És az egyik legnyomasztóbb jelenet, a suttogós, az főleg csak így működik.

Curry Barker jól vette elő a “vigyázzunk mire vágyunk és miképp” és a beleegyezés mellett a Nice Guy témát, és volt pár fasza ötlete, a befejező 20 perc (és végső 2) mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de közben mégis kicsit felületes és néha ismétlődő az egész. Nem rossz, szerintem látszik, hogy nem lehúzni akartam, a költségvetése tekintetében aztán főleg mindent kihozott belőle Barker, de valahogy több kellett volna, hogy igazán elkapjon.